PROFILPELAJAR.COM

	Matuz József Jenő
Született	1925. október 27.; Budapest
Elhunyt	1992. december 20. (67 évesen); Freiburg im Breisgau
Állampolgársága	német; magyar;
Foglalkozása	modern kori történész; egyetemi oktató;
	Matuz József Jenő aláírása
	Sablon • Wikidata • Segítség

Matuz József Jenő (Josef Eugen) (Budapest, 1925. október 27. – Freiburg im Breisgau, 1992. december 20.) magyar származású német történész, orientalista, török tudós, iszlámtudós és oszmánista volt.

Életpályája

Családja

Szülei: Wagner József építész és Kovács Etelka voltak. Később Ladislaus Matuz örökbe fogadta. Matuz a protestáns református felekezethez tartozott, és 1949-ben vette feleségül Csákóy Klárát.

Tanulás és karrier

A budapesti, frankfurti, freiburgi és strasbourgi egyetemeken tanult^[2] és tanított a turkológia, perzsa tanulmányok, arabisztika, mongolisztika, hungarológia, történelem és filozófia területén.

1948–1951 között a Magyar Honvédelmi Minisztérium gyakornoka volt. 1951–1953 között a budapesti Hadtörténeti Levéltár tudományos segédmunkatársa volt. 1953–1956 között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál dolgozott.^[3] Középiskolai tanári diplomáját 1954-ben szerezte történelem szakon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.^[2]

Amikor a magyar nemzeti felkelést 1956-ban a szovjet hadsereg véresen leverte, az NSZK-ba menekült.^[3] 1957–1961 között társadalompedagógusként dolgozott Darmstadtban, Düsseldorfban és Kölnben.^[2] 1961-ben Münchenben bölcselettudományi doktor lett.^[3] 1962–1963 között, valamint 1964–1968 között a freiburgi Albert-Ludwig Egyetem Keleti Szemináriumának lektora volt.^[2]1963–1964 között a párizs-strasbourgi a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ lektora volt.^[2] 1966-ban Strasbourgban a keleti tudományok doktora lett.^[3] 1968–1970 között a Német Kutatási Alapítványtól habilitációs ösztöndíjat kapott. 1970–1973 között a freiburgi Egyetem magántanára, 1973–1975 között docense, 1975–1978 között rendkívüli tanára, 1979–1991 között professzora volt.^[2] 1972-ben oszmán tanulmányokból és turkológiából habilitált. 1975–1976 között a Német Keleti Társaság Keleti Intézetének előadója volt Bejrútban.

Munkássága

Sok időt töltött kutatással és tanítással, főként a középkori és modern keleti tanulmányok, az oszmán tanulmányok és a turkológia területén. Hosszabb keleti tartózkodása során Törökországban, Libanonban, Szíriában és Egyiptomban régi kéziratokat és dokumentumokat fedezett fel az iszlám népek és az oszmánok történetéről, amelyeket több tudományos írásában, például a Herrscherurkunden des Osmanensultans Süleymāns des Prächtigen (1971) című művében ismertetett és elemzett.

Kitüntetése

1973-ban megkapta a török államminisztérium kitüntető oklevelét.

Publikációk (válogatás)

Eine Beschreibung des Khanats der Krim aus dem Jahre 1669. In: Acta Orientalia. Band 28, Nr. 1/2, 1964, ISSN 0001-6438 S. 129–151.
Notes relatives à l’édition de la chronique de Seyfi Tchelebi. In: Bulletin de la Faculté des Lettres de Strasbourg. Jg. 45, 1966, ISSN 0151-1971 S. 379–385.
L’ouvrage de Seyfī Çelebī. Historien ottoman du XVIe siècle (Párizs, 1968)
Über die Epistolographie und Inšā'-Literatur der Osmanen. In: Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft. Supplementa I. Teil 2, 1969, S. 574–594.
Herrscherurkunden des Osmanensultans Süleymāns des Prächtigen. Ein chronologisches Verzeichnis. Schwarz, Freiburg 1971.
Das Kanzleiwesen Sultan Süleymāns des Prächtigen. Steiner, Wiesbaden 1974 ISBN 3-515-01832-8
Der Verzicht Süleymāns des Prächtigen auf die Annexion Ungarns. In: Ungarn-Jahrbuch. Zeitschrift für die Kunde Ungarns und verwandte Gebiete. Band 6, 1974 ISSN 0082-755X S. 38–46.
Der Ausdruck gazdag pasa »reicher Pascha« in einem angeblichen Petőfi-Gedicht. In: Ural-Altaische Jahrbücher. Band 47, 1975 ISSN 0042-0786 S. 140–144.
Die Pfortendolmetscher zur Herrschaftszeit Süleymāns des Prächtigen. In: Südost-Forschungen. Band 34, 1975 ISSN 0081-9077 S. 26–60.
Krimtatarische Urkunden im Reichsarchiv zu Kopenhagen. Mit historisch-diplomatischen und sprachlichen Untersuchungen. Schwarz & Matuz, Freiburg 1976 ISBN 3-87997-049-1
Osmanistische Archivreisen im Irak und in Syrien. In: Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft. Wissenschaftliche Nachrichten. Band 129, 1979 ISSN 0341-0137 S. 1–7.
Vom Übertritt osmanischer Soldaten zu den Safawiden. In: Ulrich Haarmann, Peter Bachmann (Hrsg.): Die Islamische Welt zwischen Mittelalter und Neuzeit. Steiner, Beirut, Wiesbaden 1979 ISBN 3-515-01845-X S. 402–415.
Ein »unkanzleimäßiger« Ferman Sultan Süleymāns des Prächtigen. In: Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae. Band 38, Nr. 1–2, 1984 ISSN 0001-6446 S. 105–113.
Das Osmanische Reich. Grundlinien seiner Geschichte. Darmstadt 1985 ISBN 3-534-05845-3
Warum es in der ottomanischen Türkei keine Industrieentwicklung gab. In: Südosteuropa-Mitteilungen. Vierteljahresschrift der Südosteuropa-Gesellschaft. Jg. 25, Nr. 3, 1985 ISSN 0340-174X S. 43–46.
Die Steuerkonskription des Sandschaks Stuhlweißenburg aus den Jahren 1563 bis 1565. aku & Schwarz, Bamberg, Berlin 1985 ISBN 3-925445-09-9
Eine ungewöhnliche osmanische Großwesirs-Titulatur. In: Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes. Band 77, 1987 ISSN 0084-0076 S. 87–103.
Wesir Abdurrahman Abdi Pascha, der letzte Ofner Beglerbeg (Versuch einer Vita). In: Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae. Band 33, Nr. 2–4, 1987, ISSN 0001-5849 S. 341–350.
Les relations étrangères du Khanat de Crimée (XVe–XVIIIe siècles). In: Revue d’histoire diplomatique. Jg. 102, 1988 ISSN 0035-2365 S. 233–249.
Aufstieg und Niedergang der osmanischen Militärmacht. In: Militärgeschichtliche Mitteilungen. Band 46, Nr. 2, 1989 ISSN 0026-3826 S. 21–33.
Zur Bewährungsbelohnung im Osmanischen Reich Mitte des 16. Jh. In: Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes. Band 82, 1992 ISSN 0084-0076 S. 289–295.
Transmission of Directives from the Center to the Periphery in the Ottoman State from the Beginning until the Seventeenth Century. In: Caesar E. Farah (Hrsg.): Decision Making And Change In The Ottoman Empire. Kirksville 1993 ISBN 0-943549-15-9 S. 19–27.

Jegyzetek

↑ ^a ^b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
↑ ^a ^b ^c ^d Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Josef Matuz című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
A magyar emigráns irodalom lexikona. H–M. Budapest 1992 ISBN 963-7412-30-1

További információk

Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5
Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–2004. Az 1987–2004 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte Hubai László. 5. bővített és javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2004. ISBN 963-05-8106-X