Mint 1848-49-es honvéd százados végig küzdötte a szabadságharcot, mely után hat hónapi nehéz fogságot szenvedett. Kiszabadulva a fővárosban ügyvédkedett; később főszolgabíró, majd Hódmezővásárhely főügyésze lett. Különös érdeme az is, hogy a nemzetiségi kongresszuson az ismert ellennyilatkozatot ő eszközölte ki. A zenével is foglalkozott, több magyar dallam szerzője, közülük a Kertem alatt faragnak az ácsok és a Fekete szem éjszakája címűeket többen is országszerte énekelték. Az országos nemzeti szövetség szervező bizottságának alelnöke volt, a szövetségnek pedig igazgatósági társelnöke.
Írásai
Cikkei a Pesti Naplóban (1851. 516. sz. sat. Aradmegyei levelek, 1854. 288. sz. Hodmezővásárhely decz. 8., 1856. 344. sz. Egy pár szó a magyar zene ügyében); a Vasárnapi Ujságban (1856. Óvszer a veszettség ellen, 1870); a Napkeletben (1857. 32. sz. Csérei Berei Farkas András életrajza, Zajtai István álnév alatt); a Honban (1869. 71. sz. Egy régi okmány 1781-ből, status maximák Magyarország részére Grossing Ferencz Rudolf után), a Pesti Hírlapban (1885. 191. sz. A czímkórság); az Ország-Világban (1895. rajz); költeményei a Magyar Néplapban (1857), a Hölgyfutárban (1857-1858), a Kalauzban (1858), a Nővilágban (1858), a Győri Közlönyben (1858) és a Divatcsarnokban (1860-62), az Ország-Világban (1897).
