Maróti Lajos géplakatos és Szadai Mária (1893–1945) fia.[4] 1943-tól a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója volt, ahol 1949-ben érettségizett. Ugyanabban az évben belépett a bencés rendbe, ahonnan 1951 októberében elküldték. 1955-ben a Eötvös Loránd Tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1955 és 1961 között kutató fizikusként működött a Járműfejlesztési Intézetben. 1961-től a Gondolat Kiadó lektora, 1970-től 1980-ig irodalmi vezetője volt. 1978-tól a Magyar Színházi Intézet főmunkatársaként dolgozott. 1972-ben a Nemzeti Színház bemutatta Az utolsó utáni éjszaka című darabját, majd 1981-ben a József Attila Színház az Egy válás története című művét. A modern magyar természettudományos esszé megteremtője, esszét írt Max Planck és Albert Einstein fizikusokról.
Főbb művei
Tücsök Tóni. Rajzolta Gózon Lajos. (Budapest, 1957)
Villódzó fények énekelnek (versek, Budapest, 1959)
Pantomim (versek, Budapest, 1964)
Kettős kötésben (tanulmányok, Budapest, 1965)
A világtalan (regény, Budapest, 1967)
A kolostor (regény, Budapest, 1968, 2. kiadás: Budapest, 1972, 3. kiadás: Budapest, 1979)
Hippi akvárium (regény, Budapest, 1970)
A múló jövő nyomában (tanulmányok, Budapest, 1971)
A számkivetett (drámák, Budapest, 1979)
A kiemelt káder (közéletrajz 2 részben, József Attila Színház, Budapest, 1979)
A Hubermann-teoréma (tudományos komédia két részben, József Attila Színház, Budapest, 1979 körül)
Az állam (történelmi dráma, Budapest, 1980)
Pályamódosítás (komédia két részben, József Attila Színház, Budapest, 1980)
Egy válás története (játék két részben, József Attila Színház, Budapest, 1982)
Liszt Ferenc élete: Filmregény (Budapest, 1983)
A Parnasszus horizontja (esszék, regény, dráma, válogatta, szerkesztette: Fehér György, Budapest, 1986)
