PROFILPELAJAR.COM

	Szerzett érmek
	Atlétika
	Az NDK színeiben
	Olimpiai játékok
	Világbajnokság
	Európa-bajnokság
	Fedett pályás Európa-bajnokság

	Marlies Göhr
Született	Marlies Oelsner; 1958. március 21. (66 éves); Gera
Állampolgársága	német (1990. október 3. – ); keletnémet (1958. március 21. – 1990. október 2.);
Házastársa	Ulrich Göhr
Foglalkozása	atléta
Kitüntetései	Hazafias Arany Érdemrend (1980); Hazafias Arany Érdemrend (1984); A Barátság Csillaga (1986);
Magassága	165 cm
Testtömege	55 kg
	A Wikimédia Commons tartalmaz Marlies Göhr témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Marlies Göhr (Gera, 1958. március 21. –) Európa-, világ-, és olimpiai bajnok német atléta.

Pályafutása

70-es évek

Első jelentős nemzetközi versenyén, az 1975-ös junior atlétikai Európa-bajnokságon második lett a száz méteres síkfutás versenyszámában. A következő évben már részt vett a montreali olimpiai játékokon. Itt bejutott a száz méteres szám döntőjébe, ahol az utolsó, nyolcadik helyen ért célba. Ezentúl tagja volt a négyszer százas kelet-német váltónak. Renate Stecher, Carla Bodendorf és Bärbel Eckert társaként megnyerte a váltóversenyt, így tizennyolc évesen olimpiai bajnok lett.

1977-ben új világrekorddal nyerte meg száz méteren a kelet-német bajnokságot Drezdában. Marlies 10,88 alatt futotta le a távot, amivel ő lett az első női sportoló, aki az elektronikus időmérés bevezetése óta 11 másodperc alatti eredményt ért el százon.^[2]

1978-ban folytatódott sikersorozata. A Prágában rendezett Európa-bajnokságon is aranyérmes lett száz méteren, valamint további két érmet szerzett; kétszázon ezüst-, négyszer százon bronzérmesként zárt a kontinensviadalon. Ebben az évben férjhez ment, és vezetéknevét megváltoztatta Oelsnerről Göhre. Ezt követően már ezen a néven versenyzett.

80-as évek

1980-ban, a moszkvai olimpiai játékokon újfent aranyérmet nyert hazája váltójával. Száz méteren pedig - a számon, melyen ekkor már három éve birtokolta a világrekordot - Ljudmila Kondratyjeva mögött ezüstérmet szerzett.

Az 1982-es Európa-bajnokságon, Athénban megvédte címét száz méteren, a döntőben négyszeres olimpiai bajnok honfitársát, Bärbel Wöckelt megelőzve, valamint a váltóval is Európa-bajnok lett.

1983. június 8-án 10,81-es idővel megdöntötte saját világrekordját. Ez az eredmény azonban kevesebb mint egy hónapig élt, ugyanis az amerikai Evelyn Ashford két századdal futott jobbat július 3-án. Ez év augusztusában, a Helsinkiben rendezett világbajnokságon két aranyérmet is nyert. Száz méteren honfitársa, Marita Koch előtt lett világbajnok, az Olimpia, és az Európa-bajnokság után pedig Helsinkiben is győzött a váltóval.

1984-re Evelyn Ashfordal együtt egyértelműen dominálta a száz méteres távot. Az ekkori tíz legjobb női eredmény kettejük között oszlott meg. Ebben az évben Los Angeles-ben került sor az Olimpiai játékokra. A szocialista országok közül több nem indította sportolóit a játékokon, válaszul a moszkvai olimpia bojkottjára.^[3] Marlies így hiába számított nagy esélyesnek a győzelemre, hazája döntése miatt nem állhatott rajthoz a versenyen. Ashford végül 10,97-es új olimpiai rekorddal nyerte meg a számot.

1986-ban, a stuttgarti Európa-bajnokságon mindkét számban megvédte címét. Ezzel ő lett az első háromszoros Európa-bajnok nő száz méteren. Az 1987-es római világbajnokságon már nem volt az elsődleges esélyesek között. A váltóval ugyan ezüstérmet szerzett, egyéniben százon viszont már az elődöntőben kiesett. Egy év múlva, a szöuli olimpián megismételte ezt a teljesítményt. Egyéniben ezúttal sem jutott be a döntőbe, míg a kelet-német váltó tagjaként ezüstérmes lett négyszer százon. Ez volt pályafutása utolsó nemzetközi sikere.

1989 után több olyan dokumentum került nyilvánosságra, melyek a kelet-német sportolók doppingszerekhez való viszonyáról szólt. Eszerint Marlies tizenhét évesen, 1975-ben pozitív tesztet produkált androgén anabolikus szteroidok vizsgálata során.^[4]

Világrekordjai

Pályafutása alatt hét alkalommal állított fel új világrekordot. Négy alkalommal a négyszer százas váltóval, további háromszor pedig egyéniben száz méteren. 1985. október 6-án, Silke Möller, Sabine Günther és Ingrid Auerswald társaként Canberrában elért 41,37-es világrekordja ma is él. Ez az eredmény rendre a nemzetközi sajtó vitatémája. Mivel több NDK-s sportolóról bizonyították be idővel, hogy sikereit különböző doppingszerek segítségével érte el, ezen eredmény tisztasága máig kétséges.^[5]^[6]

	Versenyszám	Időeredmény	Dátum
1.	100 méter síkfutás	10,88	1977. július 1.
2.	4 × 100 méter váltó	41,85	1980. július 13.
3.	4 × 100 méter váltó	41,60	1980. augusztus 1.
4.	100 méter síkfutás	10,88	1982. július 9.
5.	100 méter síkfutás	10,81	1983. június 8.
6.	4 × 100 méter váltó	41,53	1983. július 31.
7.	4 × 100 méter váltó	41,37	1985. október 6.