PROFILPELAJAR.COM

	Markó László
	Életrajzi adatok
Született	1928. október 6.; Debrecen
Elhunyt	2022. június 20. (93 évesen)
Ismeretes mint	vegyészmérnök
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
	Iskolái
Felsőoktatási; intézmény	Budapesti Műszaki Egyetem
	Pályafutása
Szakterület	szerves kémia
Kutatási terület	petrolkémia, fémorganikus vegyületek
Tudományos fokozat	akadémiai doktor (1968)
	Munkahelyek
Veszprémi Vegyipari Egyetem (Pannon Egyetem)	egyetemi tanár (1969–1998), professor emeritus (1998)
MTA Műszaki Kémiai Kutatóintézet	igazgató (1986–1990)
Tudományos publikációk száma	>280
	Szakmai kitüntetések
	Állami Díj (1988)
Akadémiai tagság	levelező tag (1976), rendes tag (1987)

Ez a szócikk a vegyészmérnökről, az MTA tagjáról szól. Hasonló címmel lásd még: Markó László (egyértelműsítő lap).

Markó László (Debrecen, 1928. október 16. – 2022. június 20.) állami díjas magyar vegyészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a petrolkémia, ezen belül is az alkének kémiája, valamint a fémorganikus vegyületek és a homogén katalízis. A veszprémi vegyészképzés egyik vezető alakja, a szerves kémia tanszék vezetője huszonegy éven keresztül, 1965 és 1986 között. 1986 és 1990 között az MTA Műszaki Kémiai Kutatóintézet igazgatója.

Életpályája

Középiskolai tanulmányait Budapesten, előbb a Reichdeutsche Schuléban, majd a második világháború végét követően a Budapesti Református Gimnáziumban végezte, ahol 1947-ben érettségizett. A német megszállás alatt az édesapja által vezetett kórház laborjában dolgozott. Mivel hadiüzemnek számított, nem kellett bevonulnia. Érettségizése után felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára, ahol 1951-ben szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját.

Ezt követően a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet (MÁFKI) tudományos munkatársaként helyezkedett el. Itt tizennégy éven keresztül kutatott (1959-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját), majd 1965-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetem szerves kémiai tanszékének vezetésével bízták meg, először egyetemi docensi beosztásban. 1969-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. Szintén 1965-ben alakult meg az MTA Petrolkémiai Tanszéki Kutatócsoportja is Veszprémben, amelynek vezetője lett.

1986-ban az MTA Műszaki Kémiai Kutatóintézetének vezetésével bízták meg, igazgatói kinevezése miatt lemondott tanszékvezetői pozíciójáról, az egyetemen másodállású egyetemi tanárként azonban tovább tanított. A kutatóintézetet négy éven keresztül irányította, majd kutatóprofesszorként tevékenykedett tovább az intézetben. 1998-ban nyugdíjazták, az egyetem professor emeritusszá avatta. Magyarországi munkái mellett 1975-ben a Würzburgi Egyetemen, 1981-ben a Chicagói Egyetemen, 1993-ban a CNRS toulouse-i kémiai laboratóriumában volt vendégkutató, illetve vendégprofesszor.

1963-ban védte meg a kémiai tudomány kandidátusi, 1968-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Kőolaj- és Petrolkémiai Bizottságának lett tagja, illetve elnöke. 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben rendes tagjává választotta. 1985 és 1988 között az akadémia Kémiai Tudományok Osztálya elnökhelyettese, majd 1996-ig elnöke volt. Ezenkívül 1996 és 2002 között a Veszprémi Akadémiai Bizottságot is vezette. 1990-ben bekerült a Műszaki Kémiai Bizottságba is. Akadémiai tevékenységén túl a Magyar Kémikusok Egyesülete Veszprém megyei csoportjának elnöke volt 1970 és 1976 között.

Nemzetközi szinten 1990 és 1993 között a European Science Foundation nemzeti bizottságának tagja volt. 1989 és 1996 között (az MTA Kémiai Tudományok Osztálya elnökeként) a Kémiai Közlemények című folyóirat főszerkesztője volt, ezenkívül az Aspects of Homogeneous Catalysis (1972–1994), a Catalysis by Metal Complexes (1982-1997) és a Journal of Cluster Science (1996–2003) szerkesztőbizottsági tagjaként is aktív volt. 1984 és 1987 között a C1 Molecules Chemistry regionális szerkesztője.

1999 és 2003, valamint 2005 és 2012 között a Varga József-díj tudományos tanácsa elnöke volt, valamint 1999-ben az Oláh György-díj kuratóriumába is bekerült. Tudományos közéleti tevékenységén túl a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnökségi tagja volt 1968 és 1974 között. Több mint kétszáznyolcvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, emellett harmincöt szabadalom birtokosa. Publikációit magyar, angol és német nyelven adja közre.

Díjai, elismerései

Állami Díj (1988)
kiváló feltaláló (1989)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1995)
Alexander von Humboldt-díj (1995)
Veszprém megye érdemrendje (1997)
a Pannon Egyetem díszdoktora (2003)
Akadémiai Aranyérem (2005)
Veszprém díszpolgára (2011)^[1]

Főbb publikációi

Etil-alkohol előállítása szintézisgázból (társszerző, 1956)
Infrared Spectra of some Metal Carbonyls in n-Heptane Solution: Structure of Mercury Cobalt Carbonyl (Bor Györggyel, 1960)
Tricobaltenneacarbonylsulphide (társszerző, 1961)
Einfache Laboratoriumsmethode zur Herstellung von kristallinem Dikobaltoctacarbonyl (társszerző, 1961)
The Kinetics and Mechanism of Homogeneous Aldehyde Hydrogenation with Cobalt Carbonyl as Catalyst (1962)
Kobaltcarbonylderivate des Tetrachlorkohlenstoffs und organischer gem.-Trihalogen Verbindungen: Trikobaltenneacarbonyl-kohlenstoffverbindungen (társszerző, 1962)
Sulphur Containing Metal Carbonyls: Vi. A Mixed Cobalt-Iron Carbonyl Sulphide (társszerző, 1964)
Monosubstituted Derivatives of Dicobalt Octacarbonyl with Phosphines and Phosphites (társszerző, 1968)
Kobaltorganikus hidrogénaktiváló katalizátorok mérgezése (akadémiai doktori értekezés, 1968)
Methinyltricobalt Enneacarbonyl Compounds: Preparation, Structure and Properties (társszerző, 1970)
Phosphido Carbonyl Clusters: Co2(CO)6P2 and Co3(CO)9PS (társszerző, 1973)
Hydroformylation of Olefins with Carbonyl Derivatives of the Noble Metals als Catalysts (könyvfejezet, 1974)
Szerves kémia I–IV. (Farády Lászlóval, egyetemi tankönyv, első kiadás, 1978)
First Fixation of the Unstable Species Sulfur Monoxide in a Cluster – Synthesis and Structure of Fe3(CO)9(S)SO (társszerző, 1980)
Reaction of HCo(CO)4 and CO with Styrene: Mechanism of (alpha-Phenylpropionyl)cobalt and (beta-Phenylpropionyl)cobalt Tetracarbonyl Formation (Ungváry Ferenccel, 1982)
Spectroscopic and Catalytic Study on Metal Carbonyl Clusters Supported on Cab-o-sil .1: Impregnation and Decomposition of Fe3(CO)12 (társszerző, 1984)
A Facile Method for the Preparation of 2,4-Bis(diphenylphosphino)pentane (bdpp) Enantiomers and their Application in Asymmetric Hydrogenation (társszerző, 1985)
C-2 Compounds Directly from Synthesis Gas via Organometallic Catalysts (1992)
Cobalt-Catalyzed Carbonylation of Benzyl Halides Using Polyethylene Glycols as Phase-Transfer Catalysts (társszerző, 1996)
Miért "balkezesek" a fehérjéket felépítő aminosavak? A biomolekulák homokiralitásának eredete; Savaria University Press, Szombathely, 1998 (Dissertationes Savarienses)
Asymmetric Hydroformylation of Styrene Catalyzed by Platinum Complexes of Chiral Diphosphites with Atropisomeric Terminal Moieties (társszerző, 2001)
Gyémántfelületek szerves kémiája (2005)

Jegyzetek

↑ Veszprém - Veszprém Város Díszpolgárai (hu-HU nyelven). www.veszprem.hu. [2018. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 23.)

Források

A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 841–842. o.
Markó László. In MTI Ki kicsoda 2009. Főszerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. 719. o.
Életrajz a Pannon Egyetem honlapján^{[halott link]}, pdf
Interjú Markó Lászlóval díszpolgári cím adományozása kapcsán
Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. mta.hu (magyarul) (Hozzáférés: 2015. február 19.)
Publikációs lista a Magyar Tudományos Művek Tárában. vm.mtmt.hu (magyarul) (Hozzáférés: 2015. február 19.)