Tasnádi Endréné Marik Klára, Marik Klára Ilona Edit (Budapest, Erzsébetváros, 1903. március 18.[3] – Budapest, 2005. január 25.) muzeológus, művészettörténész, sportoló. A berlini olimpiai játékok szellemi versenyének résztvevője (irodalmi pályázattal), azon kevés olimpikonok egyike, akik századik születésnapjukat is megünnepelhették.
Pályafutása
Marik Ernő gyári titkár és Hartmann Ilona újpesti születésű evangélikus szülők leányaként született 1903-ban. 1924-1925-ben a Közgazdaságtudományi Egyetem; 1925-1928-ban a Testnevelési Főiskola hallgatója volt, majd 1929-1931-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakon tanult. 1928-tól a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Testnevelési és Sportosztályán dolgozott. Az 1936-os berlini olimpián részt vett „A lassító lencsén keresztül” című, hét versből álló munkájával irodalom, lírai művek kategóriában. 1944 és 1965 között az Iparművészeti Múzeum munkatársa volt, ahol a veszélyeztetett magángyűjteményekkel foglalkozott. 1961-ben átfogó üvegművészet-történeti kiállítást rendezett a Szent István Király Múzeumban. 1986-88-ban a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanított üveg-szaktörténetet. Régi üvegeket gyűjtött, a gyűjteményét pedig a sárvári Nádasdy Múzeumnak ajándékozta oda. Ő alapította 1988-ban a Pro Arte Vitraria díjat,
Könyv
A bécsi porcelán; Corvina, Bp., 1970
A bécsi porcelán; 2. átdolg. kiad.; Corvina, Bp., 1975
