Fresnóban nőtt fel. Az iskola mellett zenei és művészeti képzésben is részesült. 1908-ban felvették a Stanford Egyetemre. Rajztehetségére felfigyelt a Párizsban élő anyai nagynénje, aki szintén festett. Marguerite elhagyta az egyetemet és nagynénje segítségével Párizsba utazott, hogy akadémikus festészetet tanuljon.
1909-ben és 1910-ben nagy utazásokat tett Svájcban, Olaszországban, Délnyugat-Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Belgiumban, Angliában, és múzeumokat, kiállítótermeket látogatott. Velencéből indult festőtársaival Jeruzsálembe, majd Mumbaiba, Dzsaipurba, Mandalajba, Hongkongba és Jokohamába. Az utazások alatt készült festményei arról tanúskodnak, hogy új elemekkel gazdagította stílusát. Párizsba érkezése óta tiszta, keveretlen színeket vitt fel merész ecsetvonásokkal a vászonra, és a hangsúlyosan lapos kompozícióiban meg sem kísérelte visszaadni a mélység illúzióját a perspektíva segítségével. Érdekelték a modern színelméletek. Önmagát a posztimpresszionizmus követőjének nevezte. Akkoriban a művészek és műkritikusok posztimpresszionistának minősítették azokat a modern művészeti mozgalmakat, amelyek az impresszionizmus után jelentek meg. Marguerite európai tartózkodása alatt festett képeiről általában azt tartották, hogy a fauvizmus hatása alatt készültek.
Párizsról, művészi tanulmányairól és utazásairól több mint száz cikket küldött a Fresno Morning Republican újságba. A fresnói közösségben már ismerték őt, és érdeklődéssel várták képeit. 1912-ben több tucat vászonnal tért vissza, s amelyeket Fresnóban és Los Angelesben állított ki. Csalódottan vette tudomásul, hogy képeit sokkolónak tartották. Ekkor New Yorkba költözött, felvette a kapcsolatot William Zorach egykori festőtársával, akivel az Académie de la Paletten tanult. 1913-ban házasodtak össze. Marguerite látta Pablo Picasso és Georges Braque alkotásait az Armory Show nemzetközi kiállításon, és kubista elemeket kezdett beépíteni képeibe. A Zorach házaspár sikere egyre nőtt, és 1916-ban meghívást kaptak a The Forum Exhibition of Modern American Painters kiállításra. 1920-ban Margueritet a Logan Medal of Arts-szal tüntették ki. Részt vett 1920-ban a New Tendencies Exhibiton rendezvényen Philadelphiában.
Azután abbahagyta a festést, és hímzéssel, textilmunkákkal, textiltervezéssel kezdett foglalkozni. A harmincas és negyvenes években falfestményeket készített és közben tanított a Columbia Egyetemen. 1945-ben újra festett. Többször volt egyéni kiállítása New York művészeti galériáiban. Marguerite Zorach gazdagította az amerikai művészetet, mert azokhoz a festőművészekhez tartozott, akik először csatlakoztak a posztimpresszionista és fauvista irányzathoz. Különösen elismerik korai munkáit, amelyeket szabad ecsetkezelés és az avantgárd eredetisége jellemeznek.
Marguerite Zorach (angol nyelven). exitfive.com. [2017. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 29.)
Marguerite Thompson Zorach (angol nyelven). Database of women artists. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 29.)