Marcus Annaeus Novatus
Született	i. e. 0-s évek[1] Corduba[1][2]
Elhunyt	65[2][1] Róma[1]
Állampolgársága	római
Szülei	Helvia Antonia Lucius Annaeus Seneca Maior Lucius Iunius Gallio
Foglalkozása	politikus fegyveres erők tagja
Tisztsége	Proconsul (Achaea) consul suffectus (56. július – 56. augusztus)
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcus Annaeus Novatus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a consulról szól. Hasonló címmel lásd még: Gallio (egyértelműsítő lap).

Marcus Annaeus Novatus vagy Lucius Iunius Gallio Annaeanus (Hispania, i. e. 3 – i. u. 66) római szónok, consul, achaiai proconsul 51–52-ben.^[3]

Lucius Annaeus Seneca Maior és Helvia fia, Lucius Annaeus Seneca és Marcus Annaeus Mela testvére. A szónok Lucius Iunius Gallio adoptálta, így később ezt a nevet vette fel. Kiváló szónok volt.

Az apostolok cselekedetei (18,12-17) Gallio néven említi. Nem volt hajlandó a zsidók belső, teológiai vitájának tekintett konfliktusba beavatkozni, Pált elítélni. Ezzel hosszú időre meghatározta a hatóságok viselkedését a keresztényekkel szemben. Felvilágosult, nagy műveltségű római volt. Nero – talán éppen ezért – őt is, mint testvérét öngyilkosságra kényszerítette.

Életéről a Biblián kívül az 1905-ben a delphoi Apollón-szentély romjai közt felfedezett felirat tanúskodik, melynek szövege azonban csupán 1970-ben vált ismertté. Proconsulsága a Pál-életrajz egyik legszilárdabb pontja.

Elődei: Quintus Volusius Saturninus és Publius Cornelius Scipio

Consul 56. július–augusztus (consul suffectus) collega: Titus Cutius Cilcus

Utódai: ? és ? szeptember–október

• Adamik Tamás: Római irodalom az ezüstkorban. Magyar Könyvklub, Budapest, 2002. 27. ISBN 963-547-562-4
• Benyik György: Az újszövetségi szentírás keletkezés- és kutatástörténete. Második kötet. Introductio specialis. JATEPress 1996. 106-107.
• Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.