1942 és 1944 között az Usztrem Szofija, 1944 és 1948 között a Szeptemvri Szofija, 1948 és 1962 között a CDNA Szofija labdarúgója volt. A Szeptemvri csapatával egy, a CDNA-val 11 bajnoki címet nyert. A CSZKA együttesével egyszeres bolgárkupa-győztes volt.
A válogatottban
1950 és 1961 között 57 alkalommal szerepelt a bolgár válogatottban és egy gólt szerzett.[2] 1950. augusztus 27-én Csehszlovákia ellen mutatkozott be Szófiában egy barátságos mérkőzésen, ahol a bolgár csapat 2–1-es vereséget szenvedett. Manolov a 66. percben állt be csereként Borisz Aposztolov helyére.[3] 1959 és 1961 között 18 alkalommal volt a válogatott csapatkapitánya.[2] 1961. október 29-én Szófiában a Finnország elleni vb-selejtező-mérkőzésen búcsúzott a válogatott szerepléstől, ahol 3–1-es haza győzelem született.[4]
1974-ban a Hebar, majd 1974–75 között ismét a CSZKA, 1979–80-ban a görög Apólon Zmírnisz, 1980-ban a Szlavija Szofija szakmai munkáját irányította. 1981 és 1983-ban ismét Görögországban dolgozott. 1981-ben az Ethnikósz Pireósz, 1982–83-ban a Panszeraikósz vezetőedzőjeként tevékenykedett. 1984–85-ben a CSZKA edzőjeként fejezte be az edzői pályafutását. A CSZKA csapatával összesen három-három bajnoki címet és bolgárkupa-győzelmet ért el.