Mandula (anatómia)

Ez a szócikk a Mandula (anatómia)ról szól. Hasonló címmel lásd még: Mandula (egyértelműsítő lap).
A torokmandulák.

Mandula (tonsilla) több, nyirokszövetből (lymphoepithelialis szövet) álló képződmény neve az emberben és egyes emlősökben.[1]

A mandulák az immunrendszer részeként működnek, a feltételezések szerint segítenek a szervezet felső légúti fertőzések ellen való küzdelmében. Általában nyálkahártyán elhelyezkedő nyiroktüszőhalmazok. A mandulák felszínét hám borítja, melyről lacunák (mély járatok) nyúlnak be a nyirokszerv belseje felé.

A nyirokcsomókkal ellentétben a mandulákban csak kilépő nyirokerek találhatók.

Feladatai

  • Kontrollált és védett érintkezési helyeket képeznek a kórokozókkal és antigénekkel teli külvilággal („fiziológiás sebek”), immunológiai információk szerzése céljából.
  • Részt vesznek a limfocita-képzésben és a specifikus antitestek képzésében.
  • Fontos szerepük van az aktuálisan immunstimulált limfociták kiválasztásában a szájüregbe és az ahhoz csatlakozó emésztőrendszerbe.
  • Immunaktivált limfocitákat képeznek és adnak le a vér- és nyirokkeringésbe. Tájékoztatják az immunrendszert a szervezet határfelületén kialakult aktuális antigénhelyzetről.

Fajtái

A következő mandulák ismeretesek:

  1. nyelvmandula vagy nyelvgyöki mandula (tonsilla lingualis) – páratlan szerv
  2. páros szájpadlási mandula vagy szájpadmandula (tonsilla palatina) – páros szerv, ezeket nevezik közönségesen torokmanduláknak
  3. orrmandula vagy garatmandula (tonsilla pharyngea) – páratlan szerv
  4. fülkürti mandula (tonsilla tubaria) – páros szerv
  5. féregnyúlvány (appendix)

Illetve:

Az emberben található főbb mandulák anatómiai jellemzése, fölülről lefelé haladva:

Név Hámszövet típusa Tok Kripták Elhelyezkedés
Orrmandula (adenoid vagy tonsilla pharyngea) többmagsoros csillós hengerhám Részlegesen tokozott Nincsenek az orrgarat boltozatán, a két fülkürt nyílása között, a hátsó falon
Torok- vagy páros szájpadlási mandulák (tonsilla palatina) többrétegű el nem szarusodó laphám Részlegesen tokozott Vannak a garatszoros két oldalfalán (fauces)
az elülső és a hátulsó szájpadlási ívek között
Nyelvgyöki mandula (tonsilla lingualis) többrétegű el nem szarusodó laphám Részlegesen tokozott Vannak a nyelvgyök mögött

Összefoglaló néven a garatszoros tájékán elhelyeződő nyirokszöveteket Waldeyer-féle lymphatikus torokgyűrűnek vagy egyszerűen Waldeyer-gyűrűnek (anulus lymphaticus Waldeyeri) nevezik, Heinrich Wilhelm Gottfried von Waldeyer-Hartz német anatómusról. A gyűrűhöz tartoznak még az oldalsó garatkötegek (plicae tubopharyngicae), melyek az orrgaratban és a garatban nagyjából függőlegesen húzódnak, a garat oldalsó és hátsó falának találkozásánál.

Jegyzetek

  1. ↑ A „mandula” szón a köznyelvben leggyakrabban a torokmandulát értik.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tonsil című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez az anatómiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!