A malajálam írás alfabetikus szótagírás (ún. abugida), olyan ábécé, amelynek alapegysége a mássalhangzó-alapú szótag, amely egy belső [a] magánhangzót tartalmaz. Mint a többi dél-indiai írásrendszert, a malajálam írást is jellemzően kerek karakterek alkotják. Átírása meglehetősen egyszerű, mivel minden fonetikus hangértéknek külön írásjele van, kiolvasása a karakterek kapcsolódásainak változatossága (ligatúrák) miatt azonban viszonylag nehézkes. A fonetikus karakterkészlet némiképp eltér a többi dravida nyelv írásaiban alkalmazott fonémáktól.
Hasonlósága a tamil íráshoz szembeötlő, azonban annál több írásjelet tartalmaz. A zöngés, zöngétlen, illetve aspirált mássalhangzók között különbséget tesz.
Jellegzetességei
Az írás vízszintes, balról jobbra irányú.
A szimbólumok alapkészlete 36 mássalhangzóból és 14 magánhangzóból áll. A bráhmi írásokhoz hasonlóan minden mássalhangzó egy úgynevezett inherens magánhangzót tartalmaz, a malajálam nyelv esetében az /a/-t.[3] A többi magánhangzó jelölése kiegészítő, úgynevezett diakritikus jelekkel történik, amelyek a mássalhangzó jele fölött, alatt, vagy két oldalán jelzik a magánhangzó hangértékét. A szókezdő, vagy önállóan álló magánhangzóknak külön jelük van. Az inherens magánhangzó eltávolítására az úgynevezett viráma vagy halant jel ( ്)szolgál (például: ക ka → ക് k).
Hét jel nem tartalmaz inherens magánhangzót, ezek az úgynevezett „csillu” karakterek.
Jellemző két vagy három, inherens magánhangzót nem tartalmazó mássalhangzó találkozása esetén, hogy jelölésük egy jellel történik (ligatúrák).
Az írásjelet követő hehezetes hang /h/ jelölésére az ún. viszárga jele ( ഃ)szolgál, ugyanígy külön jelölik az /ṁ/ nazális hangzót ( ം anuszvára).
A szavakat szóközzel választják el, és a mondat végét egy pont jelzi, mint az európai gyakorlatban.
Bár a malajálam írásban a számoknak önálló jelük van, ma már az arab számokat használják.
Magánhangzók
Néhány malajálam csatolt magánhangzó a /p/ mássalhangzó példáján
A magánhangzóknak két formája lehetséges, az önállóan használt, vagy szókezdő alak és az inherens, („bennfoglalt” /a/) magánhangzó módosítására szolgáló kapcsolt, vagy diakritikus alak. Ez utóbbiak elhelyezkedését a mássalhangzóhoz viszonyítva az ábra szemlélteti.
A malajálam nyelvben is előfordulnak mássalhangzó-torlódások, amelyek vagy a mássalhangzó kettőződésével, vagy más mássalhangzó(k) kapcsolódásával jönnek létre. Ezek jelölése két módon történhet:
A karakterek egymás mellé írásával, ekkor az első karakter a viráma jellel elveszti az /a/ inherens magánhangzót, a második megtartja. pl. ക് + ക = ക്ക → kka
Különleges karakterek bevezetésével. pl. ക്ക = kka
Hangzók
Nem kapcsolt forma
Kapcsolt forma (ligatúra)
kka
ക്ക
ക്ക
ṅka
ങ്ക
ങ്ക
ṅṅa
ങ്ങ
ങ്ങ
ñca
ഞ്ച
ഞ്ച
ñña
ഞ്ഞ
ഞ്ഞ
ṭṭa
ട്ട
ട്ട
ṇṭa
ണ്ട
ണ്ട
ṇṇa
ണ്ണ
ണ്ണ
tta
ത്ത
ത്ത
nta
ന്ത
ന്ത
nna
ന്ന
ന്ന
ppa
പ്പ
പ്പ
mpa
മ്പ
മ്പ
mma
മ്മ
മ്മ
cca
ച്ച
ച്ച
bba
ബ്ബ
ബ്ബ
yya
യ്യ
യ്യ
vva
വ്വ
വ്വ
Példa az átírásra
മലയാളലിപി = malajála lipi = malajálam írás
മ = ma
ല = la
യാ = já
ള = la
ലി = li
പി = pi
Jegyzetek
↑Fodor István (szerk) A világ nyelvei, i. m. 910. o.
