Édesapja postás, édesanyja varrónő volt, aki a ház körül mindent maga csinált, kizárólag a mosáshoz vett fel egy szlovák mosónőt. Édesapja nyugdíjaztatásakor szeszfőzdét létesített a Városligethez közel, az ún. „Csikágóban”, amely jól ment, viszont nagyon fárasztó volt és kevés hasznot hozott, ezért felhagytak vele.
Gimnáziumi évei után, 1914-ben iratkozott be Rákosi Szidi színitanodájába. Hajlékonyságát látva Szidi néni táncoskomikus szerepekre szánta az ifjú Makláryt. Azonban csak pár hónapot járhatott az iskolába, mert 1915 tavaszán besorozták katonának, és az olasz frontra vitték, ahol egy támadás során hadifogságba esett. Közel négy évig tartó, rossz körülmények között elszenvedett fogsága alatt egészen Nápoly határáig vándoroltatták. Ott a fogolytáborban a magyar ajkú egykori katonákból tábori színházat alapított, és próbálta a magyar szó „fegyverével” életben tartani fogolytársai megsebzett, és naponta sérülő önérzetét. 1919-ben került csak haza nagyon soványan, reumával és maláriával küszködve.