Az ember az édesvízkészlet egyre nagyobb részét hasznosítja úgy, hogy közben különféle szennyeződésekkel terheli ezeket a készleteket. Ezért az édesvízi növénytársulások a leginkább fenyegetett életközösségek közé tartoznak, pedig biológiai jelentőségük nagy:

• a vizek állapotának kiváló indikátorai,
• közreműködnek a vizek öntisztulásában.

A vízi életmódhoz igen sokféle, rendszertanilag meglehetősen távol álló családok növényei és igen különböző módokon alkalmazkodtak. Szűkebb értelemben vízi (higrofiton) növényeknek a víz felszínén vagy alámerülten lebegő, illetve legyökerező hínárokat nevezzük. A hazai vízi növénytársulásokban összesen 67 faj vesz részt 31 nemzetség és 21 család képviseletében.

• májmohák – 2 faj,
• vízipáfrányok – 2 faj ,
• kétszikűek – 31 faj (12 család 13 nemzetségéből),
• egyszikűek 32 faj (6 család 14 nemzetségéből).

A mérsékelt övi Európa növénytársulásait a rizofita és pleusztofita növények uralják. Ezek életmódja, életformája meglehetősen változatos. Alapvető típusaik:

• teljesen a víz alá merült szervezetek:
  • tócsagaz (Caratophyllum spp.),
  • tüskéshínár (Najas spp.),
  • fésűs békaszőlő (Potamogeton pectinatus);

• vegetatív részeikkel a víz alá merült, de generatív részeikkel kiemelkedő szervezetek:
  • úszó víziboglárka (Ranunculus fluitans),
  • süllőhínár (Myriophyllum spp.);

• leveleiket a víz felszínén és alámerülten is viselő növények:
  • sulyom (Trapa natans),
  • tavirózsa (Nymphaea spp.),
  • vízitök (Nuphar lutea);

• a víz felszínén úszó fajok:
  • békalencse (Lemna spp.),
  • kolokán (Stratiotes spp.),

• és olyanok, amelyek valamelyik előbbi módon élnek, ha magas víz, kisvíz idején viszont szárazra kerülnek:
  • vidrakeserűfű (Polygonum amphibium),
  • nagy víziboglárka (Ranunculus aquatilis),
  • vízi lófark (Hippuris vulgaris).

A vízi növénytársulásokban általában sok az alga; közöttük plankton és fenéklakó típusúak egyaránt előfordulnak. A hínártársulások – különösen a lebegő hínárok (Lemnetea) – többnyire fajszegények, és éppen ezért a víz mélységétől, az áramlási viszonyoktól, az aljzat jellegétől függően sűrűn váltogathatják egymást.

A növények alakjának fentebb taglalt változatossága a társulások szerkezetét is rendkívül változatossá teszi. Magyarország vízi növényzetében négy társulástani osztály asszociációit fedezhetjük fel:

A felszíni lebegőhínárok osztályába (Lemnetea de Bolós et Masclans, 1955) többnyire álló- vagy lassan folyó, olykor csak ideiglenes vizek felszínét bevonó, apró, a víz színén kiterülő levelekkel szabadon lebegő vagy a víz színe alatt sallangos levelekkel úszó, nem gyökerező növényekből álló, fajszegény pleuszton (ősszel a víz fenekére süllyedő és ott áttelelő) növények társulásait soroljuk.

Az osztálynak Magyarországon három rendje fordul elő:

• békalencsés úszóhínárok (Lemnetalia minoris de Bolós et Masclans, 1955):
• nagyrencehínárok (Lemno-Utricularietalia Passarge 1978)
• békatutajhínárok (Hydrocharetalia Rübel 1933)

A kisrencehínárok jellegzetesen boreális, Magyarországon reliktum jellegű, igen ritka társulásai igen kevés tápanyagot tartalmazó, savanyú kémhatású vizekben nőnek.

Az osztálynak (Utricularietea intermedio-minoris Den Hartog & Segal, 1964) Magyarországon egy rendje (Utricularietalia intermedio-minoris Pietsch 1965), annak egy csoportja fordul elő két társulással.

A csillárkagyepek (Charetea fragilis (Fukarek 1961) Krausch 1964) a vízfenékhez rögzült csillárkamoszatok igen kevés fajból álló, sűrű, többnyire alámerült gyeptársulásai. Magyarországon a nagy tavak (Velencei-tó, Fertő) sekély vizű, háborítatlan partszakaszain, a folyók holtágaiban, a szikes tavakban országosan elterjedtek, és két rendjüket különítjük el:

• fénycsillárkagyepek (Nitelletalia flexilis Krause, 1969),
• érdescsillárka-gyepek (Charetalia hispidae Sauer, 1957).

A rögzült hínárok osztálya (Potametea Klika in Klika & Novák 1941) a szilárdan gyökerező hínárfajokból álló társulásokat fogja össze. Magyarországon két rendjüket különítjük el:

• békaszőlőhínárok (Potametalia Koch 1926) három csoporttal, 15 asszociációval,
• boglárkahínárok (Callitricho-Batrachietalia Passarge 1978) három csoporttal, hét asszociációval.

• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: Magyarország fátlan növénytársulásai
• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: Magyarország növénytársulásainak rendszeres áttekintése