Marguerite "Maggie" McNamara (New York, 1928. június 18. – New York, 1978. február 18.) Oscar-díjra jelölt amerikai színésznő, modell. Karrierjét modellként kezdte, majd rövid életű színészpályafutásába kezdett. Leghíresebb filmje a maga korában szokatlanul szókimondó The Moon Is Blue.
Élete
McNamara 1928-ban született New Yorkban ír származású családban. Édesapja Timothy McNamara és édesanyja Helen Fleming még három gyermeket neveltek, Helent, Cathleent és Robertet,[1] de amikor McNamara kilencéves lett, szülei elváltak.[2] McNamara a New York-i Textile Középiskolába járt, majd modellkedett és tánc- és drámaórákat vett. Az egyik leghíresebb modell volt a John Robert Powers ügynökségen, 1950-ben a Life magazin címlapjára került.[2] A kép felkeltette a híres producer, David O. Selznick érdeklődését, és szerződést kínált McNamarának, amit ő elutasított.[2]
McNamarára először a színpadon figyeltek fel, amikor 1951-ben szerepelt a The King of Friday's Menben, valamint a The Moon Is Blue című színműben is játszott. Otto Premingernek tetszett az előadása, és mikor 1953-ban az utóbbit megfilmesítette, McNamarát kérte fel a főszerepre, amit az ifjú színésznő el is vállalt. A film komoly ellenállásba ütközött, és több amerikai államban is betiltották, mint Kansasban és Ohióban a szóhasználata miatt: ezek voltak a "csábítás", "szerető", "szűz" és "várandós".[1][2] A bonyodalmak ellenére a produkció kasszasiker lett és híressé tette McNamarát, akit BAFTA-díjra és Oscar-díjra is jelöltek színjátékáért. Népszerűsége tovább növekedett, amikor 1954-ben szerepelt a Három pénzdarab a szökőkútban című romantikus vígjátékban, ami a kritikától pozitív visszajelzésre lelt és két Oscar-díjat is begyűjtött legjobb operatőr és betétdal kategóriában.
McNamara következő projektje az életrajzi film Prince of Players címmel volt, amely Edwin Booth előtt rótta le tiszteletét. A színésznő ezután eltűnt egy időre a filmvilágból. 1962-ben a Step on a Crack című színdarabban lépett fel a Broadwayn. 1963-tól a televízióban is látható volt. Fontosabb vendégszereplései voltak a Ben Caseyben és az Alkonyzónában. Ugyanebben az évben utoljára tért vissza a mozivászonra Otto Preminger filmjében, a The Cardinalban.
McNamara 1964-ig színészkedett, majd nyugdíjba ment, innentől kezdve keveset tudni róla. Halála után derült ki, hogy egy forgatókönyvön dolgozott, ami a The Mighty Dandelion címet viselte.[2]
Magánélete
1951-ben férjhez ment a színész, rendező David Swifthez, a házassága azonban válással végződött. Többen is úgy ítélték meg, hogy a törést a színésznő karrierjében a válása hozta meg, mások szerint a népszerűvé válásával is harcolt.[2] Nem volt hajlandó Los Angelesbe költözni, és a promóciós rendezvényeken sem akart részt venni.[1] Gyermeke nem született, de kapcsolatban volt még Walter Bernstein forgatókönyvíróval.
McNamara önkezével vetett véget az életének: altatót vett be. 1978. február 18-án találtak rá a kanapéján egy búcsúlevelet hagyva a zongorán.[2]
