Mózes ben Sámuel ibn Tibbon (héberül:משה בן שמואל אבן תיבון), gyakran csak Mózes ibn Tibbon (Marseille, 1200 körül – Marseille, 1283 körül) középkori franciaországi zsidó műfordító.
Sámuel ibn Tibbon fiaként született. Édesapjához és nagyapjához, Júda ibn Tibbonhoz hasonlóan fordítóként vált híressé. Az arab tudósok közül AvicennaKis kánonját, Ibn al-DzsazzarViaticumát, Ar-RáziAl-Manszúríját; az antik szerzők közül Eukleidészt, Galénoszt, és több arabul író zsidó szerzőt ültetett át héber nyelvre.[1] Közülük kiemelendő Bahja ibn Pakuda, akinek Vezető a szív kötelességeihez és a lélek feladataihoz című művét fordította le, látta el irodalomtörténeti bevezetéssel. A fordítás, amely Tórat Chóbót Ha-lebábót ('A szív kötelességeinek tana') címmel vált ismertté, idővel az eredeti alkotásnál is jobban elterjedt, bár stílusa nem közelíti meg Bahja művét.[2]
Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 1908–1909. → reprint kiadás: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1994. ISBN 963-7426-20-5, I. köt.