Tanulmányait a fővárosban végezte, majd 1873-ban Miklósy Gyulánál lépett a színipályára; innen indult el lelkesedéssel karrierjének nehéz és rögös útjára, amelynek jelentős állomásai Kassa, Szeged, Arad, Szabadka és a többi magyar város színpadja volt. 1884. április 1-én a Nemzeti Színház szerződtette; itt április 23-án volt az első fellépte a Fedora Ipanoff Loriszában. 1889-ben Pécsre szerződött és hét éven keresztül volt az ottani színháznak hősszerelmese és rendezője is. Legkedvesebb szerepe volt a Becsület című dráma Róbertje és 1896-ban ebben is búcsúzott a pécsi közönségtől, amikor is a pécsi hölgyek gyémántgyűrűvel ajándékozták meg. 1896-ban került vissza a Nemzeti Színház kötelékébe, ahol már Shakespeare darabjainak epizódalakjait játszotta, de a Romeo és Júlia Escalus fejedelmének, az Antonius és Kleopátra Agrippájának alakításaival kimagaslott. A népszerű művész 53 évet töltött el a magyar színpadokon és ebből az időből 34 esztendő esik a Nemzeti Színházban történt működésére. 1903. április 8-án elnyerte a Farkas–Ratkó-díjat. Külön érdemének megállapítására mondotta ötvenéves színészi jubileumán róla Hevesi Sándor igazgató, hogy »élő bizonysága annak, hogy a színművészek gárdájában soha nem a szerepkör a fontos, hanem az, hogy ki, hogyan állja meg a helyét«. 1900-tól a Nemzeti Színház könyvtárosa volt. Mint színészegyesületi tanácsos 25 éven át fáradozott a közügy érdekében. 1926. június 1-én nyugdíjba vonult, alig egy hónappal később hunyt el tüdőgyulladásban. Síremlékét Incze Sándor szerkesztő emeltette, 1927. november 1-jén.
Családja
Szülei Mészáros Péter és Gál Stefánia. Neje Berthóty Anna operetténekesnő, született 1855-ben, Bertóton (Sáros vármegye), meghalt 1927. november 21-én, Budapesten. Színipályára lépett 1875-ben, Aranyossy Gyulánál. Házasságuk 1883. május havában volt Orosházán, Gerőfy Andor színtársulatánál. Fia Mészáros Sándor, a Nemzeti Színház titkára.
