A médek a perzsával rokon indoiráni nyelvet beszéltek, eredetileg törzsi formában éltek, egyesek nomád életmódot folytattak, mások erődített falvakban laktak. Az asszír források először i. e. 835 vagy i. e. 834-ben említik őket. [6][7] Ekkoriban jelentek meg az Urmia-tó szomszédságában, miután Asszíria megsemmisítette a korábban az ottani hegyvidéket uraló Urartut és így szabaddá vált az út Mezopotámia felé a kimmerek, szkíták, médek, perzsák és mások számára.
A médek megjelennek Szín-ahhé-eríba évkönyvében, uralkodásának második évének leírásában (i. e. 703), amikor a médek követei a behódolást jelző nagy ajándékot hoztak neki. A médeket ő úgy említi, mint akik országának nevét apái, a királyok korábban még hírét sem hallották.
Az ezt követő másfél évszázadban a médek – a babiloni forrásokban a manda törzs[8] – alapvető szerepet játszottak az Asszíria megdöntésében. Létrehozták az Anatóliától Közép-Ázsiáig terjedő Méd Birodalmat, aminek egyik vazallus tartománya volt Párszua a médekkel rokon perzsák tartománya, amelynek uralkodó dinasztiája a méd dinasztiát létrehozva, a méd és perzsa nemességet egyesítve, a Méd Birodalom hódításaira alapozva hozta létre az Óperzsa Birodalmat az i. e. 6. században. A médek ezután részben összeolvadtak a perzsákkal, ősei a mai kurdoknak.
A méd birodalom i.e. 600 körül
Törzsek
A 6 méd törzs az úgynevezett méd háromszögben élt, amely Rej (Šahr-e Ray), Ekbatana és Aszpadána közti területet takarja.[9]
Buszai: az a törzs, amely a médek fő törzse volt. Ekbatana (ma Hamadán) környékén éltek.[9]
Paraitakéni, nomád törzs, Aszpadána (ma Iszfahán) környékén éltek.[9][10][11]
Arizanti: mozaikszó, az arya törzs és a Zantu klán összetétele. Kásán környékén éltek.[9]
Magi: Lakhelyük Rhaga volt,[13] amely a mai Teherán területén feküdt.[14]
Nyelv
A médek nyelve a méd nyelv volt,[15] amely kurd nyelvvel együtt az északnyugat-iráni nyelvcsaládhoz tartozott.[16] A nyelvvel az óperzsa nyelvemlékekben lehet találkozni, de a nyelvtanáról semmi információ nem maradt fenn.[17]
Vallás
Hérodotosz munkái nyomán azt gondolják a tudósok, hogy az iráni népek közül csak a médeknél volt papi törzs.[18] A magik vagy morgok (perzsául: Magu[19]) tagjai vagy bölcsek, vagy papok voltak, akik a lelki és mitológiai hagyományokat őrizték. A törzs tagjainak pozíciói apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre szállt. Asztüagész uralkodása alatt a magik voltak az udvari tanácsadók, szertartásvezetők, álomfejtők.[20] A törzs funkcióját valószínűleg az iráni törzsek szövetsége előtt meghatározták, sokak szerint az indoiráni társadalomban is jelen voltak már. Ez magyarázhatja, hogy az Óperzsa Birodalomban is egyedülálló helyzetük volt.[21]
↑RónaTasHonfoglaló:Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 102–103. o. ISBN 963-9199-29-X
