Második modernizáció

Garai László gazdaságpszichológiai elmélete[1] – amely szerint egy modernizálódó gazdasági-társadalmi rendszer a maga működéséhez szükséges feltételeket nemcsak igazgatja és felhasználja, hanem egyre inkább maga gyártja is, nagyüzemi méretarányú folyamatokkal avatkozva be a feltételek képződésének természetes folyamataiba – megkülönbözteti két szakaszát a modernizációnak.

A modernizáció szakaszai

Az első, XVIII-XIX. századi szakaszban a gazdasági-társadalmi rendszer megtehette, hogy működésének csak anyagi feltételeire legyen gondja, a XIX. és XX. század fordulóján azonban minőségileg új szakasz veszi kezdetét: egy második modernizáció. Ez a rendszer működésének anyagi feltételeivel együtt immár az emberi feltételeket is gyártási folyamatban törekszik előállítani. A második modernizáción belül is megkülönböztet a hipotézis két szakaszt: 1. amelyikben a tudás tömegtermelését valósítja meg a gazdasági-társadalmi rendszer; és 2. amelyikben az emberi feltételek másik iker-tényezőjét, a szociális identitást is nagyüzemi méretarányú gyártási folyamatokban alakítják.[2]

A hipotézist a gazdaságpszichológia huszadik századi jelenségek különböző univerzumának vizsgálatában alkalmazza:

  • az emberi tőkéről szóló ismert elméletet[3] összefüggésbe hozza a második modernizációnak egy olyan tendenciájával, hogy növekvő mértékben fogyaszt anyagi erőforrást emberi erőforrás termelésének céljából;
  • a XX. századi totális államokat az emberi erőforrás termelésének műhelyeiként mutatja be;[4]
  • ennek keretében a „létezett szocializmus” társadalmán belül olyan mélystruktúrát tár fel, amelynek működéséről azt a sejtést fogalmazza meg, hogy az az emberi tőkével való gazdálkodás funkcióit látta el, egyszerre valósítva meg egy sajátos információgazdálkodást és egy éppolyan sajátos identitásgazdálkodást;[5][6]
  • a mélystruktúra duális (állami és párt-) jellegéről kimutatja, hogyan él tovább a „létező szocializmus” összeomlása után az emberi erőforrás felső szintű gyártásának duális szerkezetében: egy kettős kompetenciát termelő felsőoktatásban.[7]

Források

  1. Garai László: Identitásgazdaságtan: Gazdaságpszichológia másképpen. Bp.: Tas Kiadó, 2003.
  2. Magyar Közgazdasági Társaság által közzétett „Tézisek a második modernizációról és egy harmadikról”
  3. Theodor Schultz: Investment in Human Capital: The Role of Education and of Research, New York: Free Press, 1971.
  4. Garai László: Emberi potenciál mint tőke. Bp. Aula Kiadó, 1998. 158-165. o.
  5. Laszlo Garai: The Second Modernization and its Bolshevik-type Infrastructure
  6. Garai László: „Nómenklaturizmus: A második modernizáció bolsevik típusú változata”.
  7. Garai László: Globális rendszerváltás? Gazdaságpszichológiai megfontolások a válságról. Bp.: Népszabadság Kiadó, 2009. Garai László: Gazdaságpszichológiai tanulmányok az egyetemről. Bp.: Magyar Elektronikus Könyvtár, 2005.