Márkus Salamon könyvelő és Behr Fanni fiaként született. A Budapesti Tudományegyetemen 1885-ben fejezte be jogi tanulmányait, majd 1886-ban ügyvéd lett Budapesten. Tagja volt az Ügyvédvizsgáló bizottságnak, 1889-ben a X. Magyar Jogászgyűlésnek jegyzője, a Budapesti Ügyvédi Körnek titkára lett. Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek titkára, hivatalos lapjának szerkesztőjeként dolgozott. 1894-től mint beosztott bíró, az igazságügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott, részt vett a házassági törvény (1894: XXXI. tc.) előkészítésében. 1906-ban kisegítő, 1911-ben rendes bírói kinevezést kapott a Kúrián. 1889–1893 között a Jogi Szemle című folyóiratot szerkesztette. 1896-tól haláláig a Magyar Törvénytár–Corpus Juris Hungarici millenniumi emlékkiadásának, illetve új folyamának volt a főszerkesztője, ehhez magyarázatokat, utalásokat is készített. 1898–1906 között ő volt a főszerkesztője az első magyar jogi lexikonnak, 1901 és 1904 között pedig – Fodor Árminnal, Kiss Mórral együttműködve – a magyar magánjogról szóló gyűjteményes munkának. Mindemellett számos forrástanulmányt is közzétett, illetve döntvénytárakat is szerkesztett, és a gyakorlatban igen használatosak voltak különféle kommentárjai is (polgári törvénykezési rendtartás, ügyvédségi szervezet, polgári eljárás, házassági jog, ügyvédi díjszabás stb.). Rövid élete ellenére sokat publikált, a Jogtudományi Közlönyben, a Fővárosi Lapokban, a debreczeni királyi táblai Értesítőkben, az Ügyvédek Lapjában, a Jogban, valamint az Egyenlőségben. Tevékeny tagja volt a Magyar Jogászegyletnek, előadásai és felszólalásai sokoldalúságát bizonyították.
1912. december 3-án, ötvenévesen halt meg, Budapesten.
Családja
Felesége Brück Berta (1867–1954) volt, Brück Simon orvos és Deutsch Fanni lánya, akivel 1887. január 16-án kötött házasságot a Dohány utcai zsinagógában.[3][4]
