Március – alcíme szerint "Az erdélyi magyar egyetemi ifjúság szava". A kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége (KMDSZ) kiadásában időszakosan megjelenő főiskolás folyóirat. Szerkesztette Derzsi Sándor, Kolosy Márton és Lőrinczi László. Mindössze öt száma ismeretes.
Lapszámok
1. szám
Az 1. szám vezércikke 1942 júniusában Tiszta cél és magyar szív címmel hitvallás a fiatalság népi elhivatottsága mellett. "Hiszünk abban a népben – írják –, amely minket adott és amelynek mi mindent adni akarunk, mert ő a megújulás, a jövő, és akarjuk, hogy úr legyen azon a földön, amelyet megszerzett, megvédett és megdolgozott. Nem jelszóként, hanem valóságként hirdetjük, hogy osztályokat nem ismerünk a magyar társadalomban, hanem csak munkás rendeket, amelyeket a lélek és a tudat fűz össze." A cikk aláírói közt találjuk többek közt Imreh István, Kállay Ernő, Kerekes Jenő, Létay Lajos, Marosi Péter, Parajdi Incze Lajos, Polgár István, Salamon Sándor nevét. A fiatalok ragaszkodnak a hagyományokhoz, hozzátéve, hogy "mindenekelőtt saját magunk példájával kell elől járnunk, és ezért minden hibát magunkban keresünk először. És akkor leszünk méltók önmagunkhoz, ha a legkisebb szálkának sem irgalmazunk, amely a mi szemünkben van. De ezt másoktól is megkívánjuk. Tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton, és testvéri kézfogásra nyújtjuk kezünket azok felé, akik velünk együtt akarnak haladni."
Ebben a szellemben idézik a múltból Széchenyi István és Mikó Imre igéit s hivatkoznak Németh László tanítására. Lőrinczi László értekezésének kulcsa: "Az erdélyi ifjú legyen művelt"; Marosi Péter Ki a középosztályból c. alatt az értelmiséggé válást sürgeti; Kállay Ernő a falukutatáshoz köti a helyes önismeretet. A népi irányzatosság jelképei András László fametszetei napszámosokról, homokszedőkről, kapásokról.
2. szám
A 2. szám a Március Baráti Kör megbeszéléseiről tudósít, Salamon Sándor megírja Móricz Zsigmond nekrológját s Gellért Sándor az orosz frontról küldi az író halálakor szerzett Mennyországban c. versét. Versekkel jelentkezik Hegyi Endre is.
3. szám
A 3. számban Kodály Zoltánt köszöntik, Makkai Endre a népművelés feladatait taglalja, Olosz Egon bemutatja Bene Józsefet mint fiatal festőművészt.
4. szám
A 4. számban Gyűjtő Sándor társadalmi közeledést hirdet a munkásság felé, arra hivatkozva, hogy "a munkásság előőrsei feszegetik a szűk bejáratot a magyar társadalomba. Millió lélek áll mögöttük, képességeiben, egyéni értékeiben ismeretlenül." Ugyanitt Imreh István tanulmányt közöl egy székely falu közbirtokosságának gazdasági átalakulásáról.
5. szám
Az utolsó, 5. számban 1943 novemberében Közgazdászok Bálványosváralján c. alatt a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége (KMDSZ) falutanulmányozó munkatáboráról szól, a falu korszerűsítését sürgetve. Major László ugyanekkor egy kalotaszegi kiszállásról számol be, amelynek napjai során a fiatalok egészségügyi adatok gyűjtésével készülnek fel orvosi hivatásukra. Itt találkozunk Cseres Tibor verseivel is.
A Március nem mentes a II. világháború ideológiai hatásaitól, de tudatosan távol tartotta magát akár jobb, akár bal szélsőségektől. 6. számának megjelentetése a bekövetkező német megszállás miatt már lehetetlenné vált.
Források
.svg){kind=small}