1940-1947 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mesterei voltak Aba-Novák Vilmos, Kontuly Béla és Kmetty János is. 1947-1950 között Tatabányán volt rajztanár, és megalakította a Tatabányai Képzőművészeti Szabadiskolát.
Az 1950-es években a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályán dolgozott, majd a Budapesti Pedagógiai Főiskolán tanított. Több éven át a Műcsarnok vezetője volt. Húsz éven keresztül a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének területi (vidéki) titkára volt. 1960-tól önálló alkotói munkásságot folytat. 1994-ben alapítója és szervezője volt a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériának. Kezdeményezője a békéscsabai Szlovák Galéria megalakításának. A Magyar Festők Társaságának tagja. Tanulmányutak: Szlovákia mellett, amelyet évenként fölkeres, Nyugat- és Kelet-Közép-Európa országai.
Első mestere hatására a monumentális kompozíciók foglalkoztatták, majd egyre inkább a részletek fontosságának, a téma és megfogalmazás harmóniájának, az élmény erejének, a mű érzelmi telítettségének, az erőteljes formaképzésnek, a sajátos színösszhangnak tulajdonított döntő szerepet. Témavilága gyakorta a hegyvidéki táj: a Magas- és Alacsony-Tátra, a Rajna-vidék, a svájci és olasz hegyi táj s a Dunántúl dombjai. Szívesen foglalkozott portréval is. Ismertek grafikái, rajzai, kedvelt technikája a rézkarc és a gouache is.
