1876-ban az északi germán filológia tanárává nevezték ki a koppenhágai egyetemre. Legnagyobb érdemeket a rúnaírás eredetének kiderítése és az ilyen írásban írt emlékek kiadása és magyarázata terén szerzett.
Művei
Euneskriftens oprindelse og udvikling i norden (A rúnaírás eredete és kifejlődése Skandináviában. Koppenhága 1874.), című műve (németre lefordította Holthausen, Berlin, 1887).
Hatalmas szöveggyűjteménye: De danske runemindosmaerker (Koppenhága 1895, 4 kötet).
Sokáig használt egyetemi tankönyvei: Oldnordisk Pormlaere (Koppenhága 1897) és Oldnordisk Laesebog (1903).