Milánóban több évig egy pékségben dolgozott. 1947-ben Miss Italia lett. Vonzó külseje révén került 1949-ben a filmhez, de tehetsége is bizonyította többek között Giuseppe De SantisRóma 11 óra című filmjében (1951) a festő menyasszonyaként. Az 1950-es évek elején a neorealista filmek egyik csillaga volt. Miután férjhez ment (1955) Luis Miguel Dominguin híres torreádorhoz, csak ritkán állt kamera elé, s csak 1968-tól vállalt ismét filmes munkákat. Színésznői karrierje során szerepelt többek között Federico Fellini Satyriconjában.
A Corriere della Sera szerint halálát a koronavírus és a korábban kialakult tüdőgyulladás szövődményei okozták, 89 éves korában elhunyt.[7]
Magánélete
1955–1967 között Luis Miguel Dominguin (1926–1996) spanyol színész-torreádor volt a férje. Három gyermeke született: Miguel Bosé (1956) spanyol-olasz énekes és színész; Lucía Dominguín és Paola Dominguín (1960) színésznő.