Lippert József (Arad (Arad vármegye), 1826. január 21. – Gutenstein, (Alsó-Ausztria), 1902. augusztus 15.) építész, neves műemlékek restaurátora.
Életpályája
Hamburgban és Bécsben tanult,[6] majd Itáliában és Franciaországban és a skandináv országokban tett tanulmányutat. 1850-ben került kapcsolatba Ipolyi Arnolddal, akivel együtt dolgozott Pozsony vármegye műemlékeinek felmérésében.
1856-ban ismerkedett meg Simor János kanonokkal, aki mint esztergomi érsek, Lippertet főépítészeként és egyházművészeti tanácsadójaként foglalkoztatta. Lippert számos műemlék restaurálását végezte el (Pozsony, Sopron, Győr), a historizmus felfogása szerint. Foglalkozott belső kiképzések, berendezési tárgyak és kegyszerek tervezésével is. Jelentős szerepe volt az esztergomi hercegprímási képtár létrehozásában.
Gutensteinben, Bécs közelében hunyt el.
Legnevezetesebb alkotásai
Külföldön
Fontosabb hazai művei
- az esztergomi bazilika előcsarnoka, a Szent István-kápolna,
- az esztergomi prímási palota,
- az Egyetemi Katolikus Gimnázium épülete
- a drégelyi Szondy- kápolna.
- a győri püspöki vár csúcsíves (15. sz.) ú.n. Héderváry-kápolnájának restaurálása (1861)
- a kalocsai székesegyház újjáépítése,
- a soproni régi gót dóm stílszerű helyreállítása stb.
Források, egyéb irodalom
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
