László Jenő

László Jenő
SzületettLővi Jenő[m 1][1][2]
1878. március 5.
Szatmárnémeti
Elhunyt1919. december 29. (41 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaMessinger Aranka[1]
Foglalkozásaügyvéd
Tisztségekomisszár (1919–1919, forradalmi törvényszék)
A Wikimédia Commons tartalmaz László Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

László Jenő (1891-ig[2] Lővi,[m 1][1] Szatmárnémeti, 1878. március 5. – Budapest, 1919. december 29.[1]) ügyvéd, politikus, a kommün idején a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai biztosa.

Élete

Lőwi/Lőwy Miksa könyvkereskedő és Lőwi/Lőwy Amália fia. Érettségi vizsgáját követően költözött fel a fővárosba, hogy jogot tanuljon. Még jogászhallgatóként lépett be az MSZDP-be, cikkeket közölt tőle az Előre és a Munkás Ifjúság is. 1906. június 30-án tett ügyvédi vizsgát Marosvásárhelyen, ügyésze volt a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének és a fuvaros-szakszervezetnek. A munkások jogaiért harcolt, anyagi lehetőségei korlátozottak voltak. Állandó védőként működött közre a választójogi harc során letartóztatott és bíróság elé állított szocialisták ügyeiben. A Népszavában 1907-ben megjelent egy cikksorozata, amelyben támadta a vármegyei dzsentri közigazgatást. 1907-ben csatlakozott az Alpári Gyula által vezetett, MSZDP-n belüli baloldali csoporthoz. Ugyanezen év augusztus 10-én Budapesten az V. kerületben házasságot kötött Messinger Arankával, Messinger Samu és Jakobovics Rozália lányával.[3] A szociáldemokrata párt XIV. kongresszusán a munkások helyzetének javítását célzó javaslatot terjesztett be, amely elfogadásra került. Az októberi polgári demokratikus forradalmat követően résztvevője volt a KMP megalakításának, majd ezen párt első Központi Bizottságának tagja, valamint a párt ügyésze lett. 1918 decemberében Pozsonyban szerepet vállalt a szlovák kommunista párt létrehozásában is. 1919. február 20-án számos kommunistával egyetemben őt is letartóztatták, később kiszabadult.

A Tanácsköztársaság alatt a forradalmi törvényszékek fővádbiztosaként tevékenykedett, a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai biztosa volt. E beosztásában a politikai túszként letartóztatottakkal cinikus volt, és minden olyan kérelmet visszautasított, amely a foglyok körülményeinek javítására irányult. Célja volt a proletárdiktatúra megszilárdítása, amelyért kitartóan harcolt. Miután a kommün megbukott, letartóztatták, és heteken keresztül kínozták. A gyorsított eljárás során arra hivatkozott, hogy beszámíthatatlan elmeállapotú, de a vizsgálat ezt kizárta. Halálra ítélték, kegyelmi kérvényét a Kúria elutasította. 1919. december 29-én nyolc társával együtt kivégezték. A kivégzettek között volt Korvin Ottó és Kohn-Kerekes Árpád is. Hamvait a munkásmozgalmi pantheon falába temették.[4]

Emlékezete

A szocializmus idején utca volt róla elnevezve az V. kerületben, ugyanitt emléktáblája is volt.

Megjegyzések

  1. ↑ a b Halotti anyakönyvi kivonata szerint Lővi, a névváltoztatási kimutatások szerint azonban Löwy volt születési neve. Házasságkötési anyakönyvi kivonatában apja vezetékneve Lőwy.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Halálesete bejegyezve Budapest II. ker. polgári akv. 355/1920. folyószám alatt.
  2. ↑ a b A Belügyminisztérium 1891. évi 67199. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1891. év 5. oldal 14. sor.
  3. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 368/1907. folyószám alatt.
  4. ↑ R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., 1965, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 180. p.

Források

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
  • Bödök Gergely: Vörös húsvét; Rubicon történelmi magazin, 2015/3. szám, 62-75. oldal.
  • A szocialista forradalomért: A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1975. 391–392. o. ISBN 9630902435  
  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., 1965, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 86-87. p.

További információk

  • T. Szerémi Borbála: A szabadság vértanúi. [Budapest], 1960, Kossuth Könyvkiadó.
  • László Jenő. In Békés István: Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve. Budapest, 1955, Művelt Nép, 278. p.
  • Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Bp., Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985.
  • Vágó Béla: L. J. és Korvin Ottó (Új Előre, New York, 1922. febr. 1.);
  • Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből. 1919–1929. Budapest, 1964, 52-53, 96, 487. p.
  • Hajdu Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Budapest, 1969.
  • Hajdu Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Budapest, 1968.
  • Magyar pokol. A magyarországi fehérterror betiltott és üldözött kiadványok tükrében. Budapest, 1964, 205. p.
  • Nemes Dezső: A magyar munkásmozgalom történetéhez. Tények, viták, tanulságok. Budapest, 1974, 137-215. p.
  • Sarlós Béla: A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei. Budapest, 1961.
  • Lengyel József: Visegrádi utca. Bev. Kun Béla. 2. kiad. Budapest, 1962, Szépirodalmi Kiadó.
  • Gárdos Mariska: Kukoricán térdepelve (Emlékirat, Bp., 1964).

Lexikoncikkek

  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János

Újságcikkek

  • Kelen Józsefné: Vértanúk dicsőséges emléke. Szabad Nép, 1957. december 29.
  • Mártírok emlékezete. Népszabadság, 1959. december 29.
  • Tisztelettel adózunk a forradalom katonáinak. Esti Budapest, 1954. december 29.
  • Szőcs Ferenc: "Margit körúti fogházban." – László Jenő és Korvin Ottó halálának 40. évfordulóján. = Lobogó. 1959. december 30.