1956-1960 között Sepsiszentgyörgyön, 1960-1962 között Kökösben tanár, 1962-1972 között a sepsiszengytörgyi pionírház vezetője, 1968-1970 között a Megyei Tükör napilap településlexikonának és műemlékrovatának szerkesztője, 1972-től 1976-ig a Népi Művészeti Iskola igazgatója, majd a gépipari szakközépiskola tanára. 1990-től 2000-ig a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója.[1] Elmondható róla, hogy tanácsaival, tudásával, tudománynépszerűsítő írásaival, szaktanulmányaival, előadásaival, közéleti szerepvállalásával, egész munkásságával népét, a székelységet szolgálta.
Társadalmi munkássága
1989-1994 között az RMDSZKovászna megyei vezetőségének tagja, az erdélyi Református Egyházkerület zsinatának póttagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), A Sepsiszentgyörgyi Köepeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság, az Országos Széchenyi Kaszinó és az Országos Széchenyi Kör tagja. 1989-től Sepsiszentgyörgy város önkormányzati képviselője, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, és a Sepsiszentgyörgyi Székely Tanács elnöke volt. Az ő előterjesztése alapján fogadta el 2004. január 17-én az aránysávos kék lobogót saját jelképeként a Székely Nemzeti Tanács, amely, mint székely zászló az egész Székelyföldön elterjedt.
Művei (válogatás)
Szakközleményei
Az Alutában megjelent szaktanulmányaiból különlenyomatban is forgalomba került:
A zaláni reneszánsz boltozat és falfestmény (1969);
.svg){kind=small}