A kétszintes dráma olyan drámai műfaj, melyben a drámai szituációt nem az alakok cselekvése vagy az alakok közti viszonyok megváltozása hozza létre, hanem az a világnézet, amely a valóság egészét két világszintből összetettnek látja. Ezek közül az egyik az evilági szint, a mindennapi élet szintje, a másik az ennek törvényszerűségeket adó szint. A dráma cselekménye, eseményeinek menete egyenlő azoknak a cselekvéseknek a bemutatásával, amelyekkel az ember megvalósítja vagy legyőzi a második (irányítani próbáló) szintről érkező hatásokat. A dráma szereplői az által jellemződnek, hogy a második (irányítani próbáló) szint milyen tartalmú és jellegű hatásait testesítik meg.

A fogalmat Bécsy Tamás vezette be, aki a drámai műnemen belül megkülönböztette a konfliktusos, középpontos és kétszintes drámákat.^[1][2]

• Középkori misztériumjátékok
• William Shakespeare:
  • Szentivánéji álom
  • Macbeth
  • Ahogy tetszik
• Samuel Beckett: Godot-ra várva
• Madách Imre: Az ember tragédiája
• Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

• Bécsy Tamás: A Csongor és Tünde drámai modellje. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXVII. évf. 5. sz. (1973)
• Bécsy Tamás: A lírai dráma elméleti kérdéseirÅ‘l. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXXIV. évf. 5–6. sz. (1980)
• Bécsy Tamás: A dráma lételméletérÅ‘l. Budapest: Akadémiai. 1984. 146–147. o.  
• Bécsy Tamás: Egy drámatörténet szemléletmódja. Irodalomtörténet, XXV. évf. 1–2. sz. (1994)
• Bécsy Tamás: Másvilág és evilág: A XVIII. századi magyar drámák műfajairól. Irodalomtörténet, XXVII. évf. 1–2. sz. (1996)