A kálium-tetrajodo-merkurát(II) egy szervetlen vegyület, mely kálium kationból és tetrajodo-merkurát anionból épül fel, képlete K2[ HgI4]. Főleg Nessler-reagensként alkalmazzák 0,09 mol/dm³ koncentrációban, 2,5 mol/dm³-es kálium-hidroxid oldattal keverve. Ammónia kimutatására használatos.[1]
Előállítása és szerkezete
Higany(II)-jodidot és kálium-jodidot tartalmazó tömény vizes oldatból kikristályosítva fakó narancssárga színű KHgI3·H2O monohidrát válik ki.[2] Ez a trijodo-komplex vizes oldatban jodidot vesz fel, így képez tetrajodo dianiont.[3]
Előállítható higany(II)-kloridból is kálium-jodiddal:
![{\displaystyle \mathrm {HgCl_{2}+4\ KI\longrightarrow K_{2}[HgI_{4}]+2\ KCl} }](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/87e5af2f3b4351a9753fa7c81eb41a8a0dea26d1)
Vizes oldatban reakcióba lép a réz(I)-sókkal, Cu2[HgI4] képletű csapadék képződik.[4]
Nessler-reagens
A Nessler-reagens, vagy Nessler-féle kémszer Julius Neßler után lett elnevezve. Kálium-tetrajodo-merkurát vizes oldatát hívjuk így. Ez a halvány színű oldat ammónia jelenlétében besárgul, nagyobb koncentrációban barna csapadékot képez vele.
A csapadék 3 HgO·Hg(NH3)2I2 és NH2·Hg2I3 vegyületekből áll.[5]
A Nessler-reagenst általában higany(II)-klorid és kálium-jodid egyesítésével nyerik és Nessler-csövekben használják.[6]
Thoulet-oldat
K2HgI4 tömény vizes oldatára olykor Thoulet-oldatként hivatkoznak. A Clerici-oldathoz hasonlóan a Thoulet-oldat is egy sűrű folyadék, a szilárd anyagok sűrűségének meghatározására használják.[2]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Potassium tetraiodomercurate(II) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Vogel, Arthur I. & Svehla, G. (1979), Vogel's Textbook of Macro and Semimicro Qualitative Inorganic Analysis (5th ed.), London: Longman, ISBN 0-582-44367-9
- ↑ a b F. Wagenknecht, R. Juza, "Potassium Triiodomercurate(II)" in Handbook of Preparative Inorganic Chemistry, 2nd Ed. Edited by G. Brauer, Academic Press, 1963, NY. Vol. 2. p. 1110.
- ↑ (1990) „Structure of a dipotassium tetraiodomercurate(II) salt with dibenzo-18-crown-6”. Acta Crystallographica C 46, 2078. o. DOI:10.1107/S0108270190003742.
- ↑ F. Wagenknecht, R. Juza, "Copper(I) Tetraiodomercurate(II)" in Handbook of Preparative Inorganic Chemistry, 2nd Ed. Edited by G. Brauer, Academic Press, 1963, NY. Vol. 2. p. 1110.
- ↑ Svehla, G.. Vogel's Textbook of Macro and semimicro qualitative inorganic analysis, 5th, London: Longman Group, 293–294. o. (1979). ISBN 0-582-44367-9. Hozzáférés ideje: 2013. január 14.
- ↑ Microbiological Investigations. Fisheries and Aquaculture Department, FAO. (Hozzáférés: 2014. április 25.)
.png)