A 2014-ben hivatalosan megszűnt Kunszentmártoni kistérség Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén, a Tisza és a Körös folyók szögletében feküdt. Központja Kunszentmárton volt. Festői szépségű partszakaszok, vadregényes területek, homokos partok, gyógy- és termálvíz, szőlő- és gyümölcsöskertek jellemzik ezt a csendes tájat.

A kistérséget nem hivatalosan Tiszazugi kistérségnek is nevezték, bár Kunszentmárton és Öcsöd nem tartozik a Tiszazugnak nevezett kistájhoz.

Közúton Szolnok felől a 442-es úton közelíthetjük meg Martfűn keresztül, Kecskemét felől pedig a 44-es főút vezet keresztül a térségen, délről, Szentes illetve Hódmezővásárhely felől a 45-ös főúton juthatunk ide. Csongrád felől is megközelíthető a terület a Csongrád-Csépa pontonhídon átkelve. A három főbb útvonal (a 44-es- és a 45-ös főút illetve a 442-es út) a kistérség központjánál és közlekedési csomópontjánál, Kunszentmártonnál keresztezi egymást. Közvetlenül a város mellett a 44-es főútból ágazik ki a 45-ös főút, Istvánháza és Kunszentmárton között pedig, a 44-es főút és a 442-es út keresztezi egymást. Régebben a 442-es út Cserkeszőlő-Cibakháza-Tiszaföldvár-Martfű-Szolnok irányban húzódott. Később ezt az útvonalat áthelyezték a Kunszentmárton-Kungyalu-Tiszaföldvár-Martfű-Szolnok útvonalra, így az előző 442-es útvonal forgalmát jelentősen leredukálták. A környékbeli települések (Tiszakürt, Tiszainoka, Nagyrév, Cibakháza) így jelentős átmenő forgalomtól estek el.

Lásd még: Kecskemét-Kunszentmárton vasútvonal és Szolnok-Hódmezővásárhely-Makó-vasútvonal

Vasúton a MÁV 130-as számú (Szolnok-Hódmezővásárhely-Makó), illetve a 146-os számú (Kecskemét-Kunszentmárton) vonalán érhető el a térség. A két vonal Kunszentmártonnál ágazik el, így a legforgalmasabb vasútállomással értelemszerűen Kunszentmárton rendelkezik. A Tiszazug egyes települései (Cserkeszőlő, Tiszakürt, Tiszainoka, Cibakháza, Nagyrév és Öcsöd) nem érhetőek el vasúton.

A térség első lakói a újkőkorszaki Körös kultúra népéhez tartoztak, akik a folyók menti árvízmentes helyeket foglalták el. Innentől kezdve ez a terület folyamatosan lakott hely volt. A réz- és bronzkor időszakából kiemelkedő jelentőségű leletegyüttesek (Nagyrév, Pusztistvánháza) tanúskodnak az itt letelepedett lakosság kultúrájáról, életmódjáról. A honfoglaló magyarság is korán megvetette a lábát e tájon, bizonyság erről Kürt falu neve. A középkori települések szintén árvíztől védett löszpartok peremén jöttek létre. Ennek megfelelően a Tisza, illetve Körös melletti települések központja a folyó menti ármentes magaslaton feküdt. A síkból kimagasló, összezsúfolt halmazfalu a tiszazugi táj jellegzetes eleme. Közülük a jelentősebbek a révátkelőhely Sáp (első említése az 1075. évi garamszentbenedeki alapítólevélben), amely Nagyrév határában feküdt és Öcsöd határban a mezővárossá fejlődő Fehéregyháza.

A 14. században a kunoknak is alapítottak településeket e vidéken (Szentmárton, Bábocka, Tatárszállás, Homokszállás). Az aprófalvas településszerkezet már a 14-15. században ritkulásnak indult, majd a török hódoltság időszakában csaknem teljesen megszűnt. A török és a végvári adószedők sanyargatásai, a rabló portyázások, a keresztülvonuló hadseregek elől a vidék népe újra és újra menekülésre kényszerült, és főként a nagyobb mezővárosok (Mezőtúr, Nagykőrös) fogadták be őket, mindössze Tiszakürt és környéke volt folyamatosan lakott. A 18. század első évtizedeiben kezdtek újjáalakulni a települések. Fokozatosan visszaszivárogtak az elmenekült lakosok, a Felvidékről visszatértek a birtokosok jobbágyaikkal, Kunszentmártonba telepesek érkeztek Jászapátiból. A kiváltságos Nagykunsághoz tartozó Kunszentmárton kivételével, a területen nemesi birtokok alakultak ki. A zsellérség, majd az agrárszegénység számára a kistérség közepén lévő homokos földeken való szőlőtelepítés jelentette a fő megélhetési lehetőséget.

A Tisza szabályozásáig az ártéri gazdálkodás volt jellemző a megye lakosságának nagy részét. Ennek emlékei, a folyószabályozások után is, a legtovább ebben a kistérségben éltek. Az egykori gazdasági életnek fontos eleme volt a halászat, melynek ősi módja a rekesztő halászat volt. A halászkunyhó mindig magas parton, olykor lábakra épült, mely lakóhelyül és főzőhelyül is szolgált egyaránt. A térség zártsága tárgyi és szellemi kultúrájában a belső keletkezést erősítette.

A kiterjedt felszíni vízhálózattal rendelkező Tiszazugban a folyószabályozásokig a települések legjelentősebb gazdasági alapja a legeltető állattenyésztés volt, mely jó megélhetést biztosított az itt élőknek. A folyószabályozás azonban gyökeresen megváltoztatta a térség gazdaságát. Az addig árvízjárta legelők alkalmassá váltak a növénytermesztésre, amely a térségben jelentős „tanyásodási hullámot” eredményezett. Tovább gerjesztette a folyamatot a szőlő- és gyümölcstermesztés népszerűségének erősödése. A térség központja már ebben az időben is a mezővárosi ranggal rendelkező Kunszentmárton volt. A tanyásodás annyira számottevő volt a vidéken, hogy a lakosságnak csaknem a fele szórványtelepüléseken élt. A 19. század közepén szakadt el Kunszentmártontól Szelevény, majd a század végén Mesterszállás, és indult önálló fejlődésnek az addigi csépai, illetve kunszentmártoni külterületi rész.

A második világháborút követően két új település független lett. Mezőhék a héki tanyaközpontból fejlődött önálló községgé, Cserkeszőlő pedig Tiszakürt szőlővel betelepített határrészéből, amelyhez erősen hozzájárult a község területén felfedezett gyógy- és termálvíz. A térségben azonban az 1990-es évek végére is meghatározó maradt a tanyasi létforma. Cserkeszőlőn a népesség csaknem fele, Mezőhéken 40%-a, Szelevényen 25%, Tiszakürtön 20%-a ma is tanyán él. A nagy múltú tanyai életformát a múlt rendszer politikája csak csökkenteni tudta, azonban megszüntetni nem volt képes.

2014-ben, hasonlóan az ország összes kistérségéhez, a kunszentmártoni is megszűnt.

Lásd még: Tiszazug

A települések két típusra oszthatók térszerkezetileg. Az egyikhez a 44. és 442. számú közlekedési utak mellett lévő, könnyebben elérhető és jobb demográfiai helyzetben lévő települések tartoznak (például Kunszentmárton, Cserkeszőlő, Tiszaföldvár). A másik csoportba a bekötőutak, alsóbbrendű utak mellett fekvő, rosszul megközelíthető, kritikusan elöregedett lakosságú kisközségek tartoznak (például Nagyrév, Tiszasas).

A tiszazugi településfejlődés történeti áttekintéséből kitűnik, hogy a térség községeit és városait már a múltban is erős kapcsolatok kötötték össze. A települések népessége a történelmi helyzeteknek köszönhetően egyszer összeadódott - ezzel egyes települések megszűntek és a másik település pusztájává váltak -, máskor a kedvezőbb történelmi periódusokban pedig a különválás volt észrevehető. A mai települések közül több az elmúlt században alakult önálló községgé, előtte csak külterületi lakott településrész volt. Erre mutat jó példát Tiszakürt és Cserkeszőlő szétválása, ahol Tiszakürtön volt régen a két településrész központja.

A települések szerkezetük szerint két nagy csoportra oszthatók. A történelmi települések szerkezetét a kertes településszerkezet a jellemzi. A belterület jellegzetesen megosztott, a templom körül az egykori árvízmentes területen alakult ki a település magja és a lakóházak halmaza, jellemzően kis telkekkel és kanyargós zegzugos utcahálózattal. Ettől távolabb helyezkedtek el egy külön egységet alkotva az istállós kertek. A településeken történt árvízmentesítési munkálatok utáni növekedésére a településmaghoz mérnökileg tervezett, sakktábla alaprajzú új községrészek kialakulása a meghatározó. Kitűnő példa erre Cibakháza, Tiszasas, de Tiszaföldvár szerkezetéből is erre a fejlődési folyamatra következtethetünk. A másik csoportot az új keletkezésű vagy a tanyaközpontokból mesterségesen kialakított települések alkotják, például Cserkeszőlő és Öcsöd. Ezek szerkezetére a mérnökileg tervezett, szabályos derékszögű alaprajz a jellemző.

Lásd még: Tiszazug

A Körös-Maros Nemzeti Park része a kistérségben elterülő Körös-vidék egésze, így a Tiszazugi (szelevényi), illetve a kunszentmártoni és az öcsödi szakasz. Ez a terület gazdag és egyedülálló növény- és állatvilággal rendelkezik. A kistérségben egy arborétum is létesült, Tiszakürtön.

A kistérségben két múzeumban kezelik az itt élt elődöktől az utókorra maradt tárgyi és kulturális emlékeket. A Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum őrzi a térség történeti és néprajzi emlékeit, a kihalófélben lévő kisiparok tárgyi, képi és dokumentumanyagát, a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumban pedig a Tiszazug földrajzi adottságait bemutató, értékes gyűjteményt lehet megcsodálni.

Az általános iskolák száma a kistérségeben 8. Azért ilyen rendkívül kevés, mert több település intézményfenntartó társulást létesített. A térség 8 általános iskolája:

• Cibakházi Általános Iskola
• Csépa-tiszakürti Intézményfenntartó Társulás Általános Iskolája
• Öcsödi Általános Iskola
• Petőfi Sándor Általános Művelődési Központ Intézményfenntartó Társulás Általános Iskolája, Cserkeszőlő-Szelevény-Tiszasas-Tiszainoka
• Kossuth Lajos Általános Iskola, Tiszaföldvár
• Papp Bertalan Ószőlői Általános Iskola, Tiszaföldvár-Ószőlő
• Homoki Általános Iskola, Tiszaföldvár-Homok
• Kunszentmárton Városi Általános Iskola

A legutóbbi intézmény a kunszentmártoni önkormányzat oktatási reformjai közben keletkezett. Addig ugyanis a tanítás két külön iskolában folyt. A Deák Ferenc utcai Általános Iskolában, illetve a Széchenyi Lakótelepi Általános Iskolában. Kunszentmárton rendelkezett egy harmadik alapfokú oktatási intézménnyel is, a Mátyás Király Úti Általános Iskolával, de ez az intézmény, az összevonások után megszűnt.

A térségben Cserkeszőlő és Csépa létesített intézményfenntartó társulásokat, és ezen két település lett a társulások vezetője is. Cserkeszőlő először Tiszainokával a 2005/2006-os tanévtől, majd a 2007/2008-as tanévtől a szelevényi Móra Ferenc Általános Iskolával, illetve a tiszasasi Általános Iskolával. Ezen társulás neve lett a Petőfi Sándor Általános Művelődési Központ Általános Iskolája. Csépa egyedül Tiszakürttel létesített ilyen kapcsolatot.

A kistérségben 2 középiskola található. Mindkettő a 20. században alapult, Tiszaföldváron 1947-ben, Kunszentmártonban tíz évvel később, 1957-ben.

A középiskolák a következők:

• Kunszentmártoni Gimnázium és Szakképző Iskola
• Hajnóczy József Gimnázium és Humán Szakközépiskola

Eredetileg 3 középiskola volt, de a kunszentmártoni önkormányzat a Veress János Szakközép- és Szakképző Iskolát illetve a József Attila Gimnáziumot összevonta. Így létrejött a Veress János Szakközép- és Szakképző Iskola, és József Attila Gimnázium. Később az intézmény nevét Kunszentmártoni Gimnázium és Szakképző Iskolára változtatták.

A Hajnóczy József Gimnázium és Humán Szakközépiskola Tiszaföldváron létesült, 1947-ben. 1950 és 1965 között az addigi járásbíróság épületében zajlott a tanítás. 1965-ben költözött az iskola új épületbe, a régit ma kollégiumként használja.

A kistérségben nincs felsőoktatási intézmény.

Település neve	Népesség (2009. január 1.)	Terület (négyzetkilométer)	Város/Nagyközség/Község
Cibakháza	4439	38,21	Nagyközség
Csépa	1667	29,67	Község
Cserkeszőlő	2119	72,67	Község
Kunszentmárton	8850	143,65	Város
Nagyrév	726	29,79	Község
Öcsöd	3390	103,66	Nagyközség
Szelevény	1073	45,39	Község
Tiszaföldvár	11 548	80,34	Város
Tiszainoka	406	17,92	Község
Tiszakürt	1463	28,48	Község
Tiszasas	1061	28,79	Község

• A kistérség hivatalos oldala
• Kunszentmárton.lap.hu
• A megye hírportálja (SZOLJON)

Kunszentmártoni vasútállomás: [1]