Kunitzer Mózes ben Menachem (Moses ben Menachem Kunitz, Óbuda, 1774. – Óbuda, 1837.) magyar rabbi, talmudtudós, író, a zsidó felvilágosodás egyik nagy alakja Magyarországon.
Származása, tanulmányai
1774-ben (a zsidó naptár szerint 5534) született, egy szegény zsidó családban. Tanulmányait a hagyományos zsidó iskoláztatás keretei között kezdte, 10–13 éves kora között, a bár micvá avatásáig Wolf Boskowits rabbi iskoláját látogatta. 1788-ban két forinttal utazott talmudi tanulmányok végett Ezechiel Landau rabbi jesivájába, Prágába, ahol a híres maszkil, Baruch Jeitteles segítette tanulmányaiban, ezenkívül rendelkezésére bocsátotta hatalmas könyvtárát is, ahol minden szabad percét a Biblia és a rabbinikus kommentárok tanulmányozására fordította.[6] 1792-től a Breslaui Egyetem hallgatója lett, ahol szekuláris tárgyakat és nyelveket tanult.
Későbbi életpályája
Fiatalkori pártfogója, Baruch Jeitteles – bár korábban tanítványa volt -, nem követte Landau rabbi konzervatív hozzáállását, helyette a híres filozófus, Moses Mendelssohn követője lett.[7] Ez vélhetően komoly hatással volt az ifjú Kunitzer Mózes későbbi újító szellemiségű életútjára is, amellyel sok ortodox kortársa rosszallását vívta ki maga ellen. Istenfélő életvitele és a Talmudban való kivételes jártassága azonban megvédte a komolyabb támadásoktól, nem úgy, mint például kortársát és barátját, Chorin Áron aradi rabbit.[8] 1796-ra híre visszajutott szülővárosáig, Óbudáig, így a gazdag Kohn Salamon hazahozatta férjül a lányának, és maga mellé vette kereskedelmi vállalkozásába. Kunitzer később önállósodott, és húsz éven át volt kereskedő, több fontos munkáját is ezekben az években írta. Üzlete 1817-ben válságos helyzetbe került, majd 1828-ban csődbe is ment. Innentől fogva párhuzamosan tölti be Budán a rabbi-pozíciót, Pesten pedig tag a rabbinikus bíróságban, egészen 1837. február 2-ai (5597. svát 27.) váratlan haláláig.[9]
Munkásságának jelentősége
Kunitzer Mózes irodalmi munkásságának elsődleges jelentősége, hogy új, kora számára szokatlan szempontból közelíti meg a rabbinikus irodalmat. Isaak Markus Jost (1793–1860) történész így jellemzi munkásságát, különös tekintettel az 1815-ben megjelent Ben Johai című fő művére:
„Talmudi vitákat már korábban is folyton-folyvást jelentettek meg, ezek azonban nem voltak hatással az utókorra. Azonban ezen a területen is megjelent egy széles körben művelt gondolkodó, aki nem elégedett meg csupán annyival, hogy magába szívja a talmudi masszát, és oknyomozást folytasson, hanem azt tette feladatává, hogy a talmudi világ szellemiségének egyes kitűnőségeit közelebbről vizsgálja, és hihetetlen tanultságával feltárja.” [10]
Maga a mű talmudi tradíciókat és a híres tannaitának, Schimon ben Jochainak tulajdonított mondásokat elemzi. Kunitzer a Zóhár eredetisége és Schimon ben Jochai szerzősége mellett érvel, a reform zsidóság körében is elismert Jacob Emden vitairatát (Mitpahat szefarim, 1768) cáfolva, ezzel nem kis megrökönyödést okozva sok felvilágosult kortársának.[11] A kor mindazonáltal azonnal elismerte művét a héber irodalom klasszikusaként, Jost szerint pedig a Ben Johai komoly hatással volt a nem sokkal később kialakuló talmudkritikai iskolára. Hasonló módszert alkalmazott a Bet Rabbi előszavaként megjelentetett életrajzban is, összegyűjtve és rendszerezve a Talmud Jehuda ha-Naszira vonatkozó apró életrajzi adatait.
Ezzel szemben a kifejezetten reform szellemiségű responzuma, amely 1818-ban jelent meg a Nogah ha-Cedek (Az igazság ragyogása) gyűjteményben, ortodox körökben kavart nagy vihart, mivel támogatta a liturgia megreformálását. Engedélyezte többek között a hagyományos askenáz kiejtés helyett a szefárdot és a zsinagógában az orgona használatát.[11] Két évvel később megjelent Szeferha-mecaref című responzumgyűjteményének első kötetében pedig támogatta a német hangzású vezetéknevek felvételét, a hagyományos öltözet elhagyását és a rituális körülmetélés képzett orvosokkal való végeztetését.[12]
Megjelentetett munkái
Ha-moszot ha-gedolot. Breslau, 1794. (A Talmud homályos helyeinek magyarázata.)
Ha-ojen. Bécs, 1796. (Kommentár Jedadja Penini (Bedersi, c.1270–1340) Behinat olam című művéhez, valamint rövid misnai és talmudi szövegmagyarázatok.)
Bet Rabbi. Bécs, 1805. (Hatfelvonásos dráma Jehuda ha-nasziról. A darab érdekessége, hogy ez a legelső héber nyelvű színmű, amelyet magyarországi zsidó szerző írt. Előszavában életrajzi összefoglaló.)
↑Jogi vélemények gyűjteménye konkrét peres és vallási ügyekben, valamint állásfoglalások exegetikai, filológiai, és történeti kérdésekben. Lásd még „munkásságának jelentősége” alatt.
