1968-ban érettségizett, majd felvették a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) magyar–német szakára, ahol 1973-ban szerzett tanári diplomát. Diplomájának megszerzése után a KLTE magyar irodalomtörténeti tanszékének tudományos munkatársa lett, majd 1974-ben átkerült az Országos Széchényi Könyvtárhoz, itt az Új Könyvek című kiadványának szerkesztőjeként dolgozott 1978-ig. Ezt követően rövid ideig a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1979-ben az MTA Irodalomtudományi Intézetéhez került, tudományos munkatársi beosztásban. Ezenkívül 1983-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magyar irodalomtörténeti tanszékén kezdett el oktatni, majd 1984 és 1988 között a Bayreuthi Egyetem általános irodalomtudományi tanszékénél is dolgozott.
1988-ban visszatért az ELTE-re, ahol 1990-től az összehasonlító és világirodalmi tanszékének docenseként dolgozott tovább. Szintén 1990-ben távozott az MTA Irodalomtudományi Intézetéből, miután a Janus Pannonius Tudományegyetem irodalomelméleti tanszékének vezetőjévé nevezték ki (az egyetemen 1989-ben kezdett el oktatni). 1990-től a Literatura irodalomelméleti folyóirat felelős szerkesztője.1995-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 2000-ben távozott Pécsről. 2006-ban az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatójává nevezték ki. Ezenkívül 1996 és 2005 között a berliniHumboldt Egyetem tanszékvezető professzora is volt. 2002-ben pedig az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanára lett.
1986-ban védte meg az irodalomtudományok kandidátusi értekezését, 1994-ben pedig az MTA doktora lett. 1995-ben habilitált, később megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben pedig rendes tagjává. Korábban már a Pécsi Akadémiai Bizottság és a Magyar Irodalomtudományi Bizottság tagja lett, utóbbinak 1997 és 2003 között elnöke is volt. 2007-ben a Magyar Akkreditációs Bizottság egyetemi tanári kinevezéseket véleményező kollégiumának elnöki tisztségével bízták meg.
Kutatási területei a 20. század magyar és német irodalma, valamint irodalomelmélete, illetve a hermeneutika, a modern kritikatörténet és a mediális kultúratudomány. Kidolgozta a 20. századi magyar költészettörténet új koncepcióját, valamint vezetője volt a magyarországi hermeneutika és a recepcióesztétika önálló irányzattá történő fejlesztésének.
Irodalmi közéleti pályafutása
1979-ben a Kortárs című lap kritikai rovatvezetője lett, itt 1984-ig dolgozott. A Magyar Írószövetség tagja is lett, itt 1978 és 1983 között a József Attila Kör vezetőségi tagja volt. 1996-ban a Magyar Filológiai Társaság végrehajtó-bizottsági tagjává választották.
1989 és 1999 között a Literatura című irodalomtudományi szakfolyóirat felelős szerkesztője, 2000 és 2006 között pedig szerkesztőbizottságának elnöke volt. Ezenkívül berlini időszakában a Berliner Beiträge zur Hungarologie főszerkesztőjeként is dolgozott. 2007-ben az Irodalomtörténet főszerkesztője lett.
Kiterjedt munkássága van a kortárs magyar irodalom kritikai feldolgozása tekintetében.
Az elbeszélés módozatai. Narratíva és identitás; szerk. Józan Ildikó, Kulcsár Szabó Ernő, Szegedy-Maszák Mihály; Osiris, Bp., 2003 (Osiris könyvtár Irodalomelmélet)
Identitás és kulturális idegenség; szerk. Bednanics Gábor, Kékesi Zoltán, Kulcsár Szabó Ernő; Osiris, Bp., 2003 (Osiris könyvtár Irodalomelmélet)
A „szerelmi” líra vége. (1931: Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen). In: A magyar irodalom történetei III. kötet. 1920-tól napjainkig. Szerk.: Szegedy-Maszák Mihály, Veres András. Budapest: Gondolat, 2007., 174–189. o. Elektronikus változat: Villanyspenót