A nemesi származású felsőkubinyi és deményfalvi Kubinyi család leszármazottja. A Kubinyi család első említése 1288-ból maradt fenn. A család Ete nevű ősétől származik a família deménfalvi ága. Ennek ismert alakja volt Máté, (1497-1535) a család nyolcadik nemzedékének tagja. Kubinyi András volt a család deménfalvi ágának utolsó tagja.[1]
Kubinyi András édesapja dr. Kubinyi Aladár (1893-1970)[2][3] ügyvéd és édesanyja Oszvald Margit volt. Apai nagyszülei a felvidéki Várgedén laktak: nagyapja Kubinyi Ferenc (1848-1919) gömör-kishonti tiszti főügyész[4] és nagyanyja deménfalvi Kubinyi Gizella (1855-?) volt.[2]
Diplomájának megszerzése után Békéscsabán kapott általános iskolai tanári állást, majd 1952-től a Miskolci Állami Levéltárban dolgozott levéltárosként. 1954-ben a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályához került munkatársi rangban. 1969-ben az osztály vezetésével bízták meg.
1978-ban távozott a múzeumból és elfogadta az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) régészeti tanszékének ajánlatát, ahol egyetemi docensként kezdett el oktatni. A tanszéken már 1963 óta tartott órákat. 1988-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. Mócsy András 1987-ben bekövetkezett halála után az újonnan megalakult középkori és kora újkori régészeti tanszéken oktatott. 1990-ben vette át a tanszék vezetését, amelyet 1994-ig tartott meg. 1999-ben nyugdíjba vonult, majd 2001-ben professor emeritus címet kapott. Ezenkívül 1995 és 1998 között a Miskolci Egyetem történeti tanszékén volt egyetemi tanár.
1970-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1986-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának, a Régészeti Bizottságnak, valamint a Művelődéstörténeti Bizottságnak lett tagja, utóbbinak alelnöke is volt. 1990-ig a középkori régészeti albizottság, 1990-től haláláig az egyháztörténeti albizottság elnöke volt. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. A Szent István Akadémia is felvette tagjai sorába. Rendes taggá választása után pár hónappal hunyt el.
Munkássága
Fő kutatási területe a Mátyás-, illetve Jagelló-kori Magyarország, a középkori várostörténet, valamint a mindennapi élet és az anyagi kultúra története.
A prozopográfia (az életrajz-összevetésből való következtetéslevonás) alkalmazásának egyik fő propagálója volt, maga is használta a módszert a középkor közéleti (politikai, egyházi, városi) vezetőinek életrajza tekintetében. Várostörténeti kutatásaiban felállított és kidolgozott egy úgynevezett „centralitásipont-rendszert”, amelyet az összehasonlító vizsgálatoknál alkalmaznak. Ennek segítségével kvantitatív (mennyiségi) elemzés is elvégezhető.
A középkori várostörténet és a Mátyás-kori Magyarország neves kutatója, több tanulmányban is annak a lehetőségéről írt, hogy Mátyás király családja román eredetű lehetett.[5][6]
Kubinyi András özvegye, Valter Ilona és munkatársai 2008-ban létrehozták a Kubinyi András Középkortudományi Alapítványt, melynek célja Kubinyi emlékének ápolása, és a professzor történettudomány iránti elhivatottságának továbbörökítése. Az alapítvány emléktáblát állíttatott abban a XI. kerületi házban, ahol Kubinyi lakott és Kubinyi András-díj, valamint ifjúsági díj néven elismerő díjat alapított, melyre minden évben pályázhatnak a publikációt megjelentető középkortörténészek.[7]
Emlékét őrzi a 2011 júniusában a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megalakult, az intézmény történész hallgatói tudományos munkásságának elősegítését célul kitűző Kubinyi András Történész Műhely is.[8]
Főbb publikációi
Die Anfänge Ofens (1972)
Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1973)