A Krokodil Dundee 2. (eredeti címe: Crocodile Dundee II) 1988-as ausztrál akcióvígjáték, amelyet John Cornell rendezett. A forgatókönyvet Brett és Paul Hogan készítette. A produkció főszerepében Hogan, Linda Kozlowski és John Meillon. 1988. május 20-án mutatták be Ausztráliában.[1] Magyarországon 1989. április 13-tól vetítették a mozikban.[1]
Mick Dundee és Susan Charlton boldogan élnek együtt New Yorkban. Bár Mick tapasztalatlan a városi életben, Susan írói tehetségének köszönhetően népszerűnek számít. Mick Leroy Brownhoz, egy írószer-kereskedőhöz megy dolgozni. Ezalatt Susan voltférje, Bob, kompromittáló fényképeket készít Kolumbiában egy drogkartell vezéréről. Bob elküldi a fényképeket a nőnek, mielőtt meggyilkolják, a kartellvezető Luis Rico és csapata pedig New Yorkba indulnak, hogy azokat megsemmisítsék.
A gengszterek túszul ejtik Susant egy kastélyban, Mick pedig segítséget kér Leroy-tól. Leroy egy bandát küld, akik elterelik az őrök figyelmét, amíg Mick megmenti Susant. Mick úgy dönt, hogy Ausztráliába viszi Susant, hogy ismerős terepen tudják magukat megvédeni. Micket barátai boldogan üdvözlik, a pár pedig elrejtőzik Mick saját földjén.
Rico és emberei Ausztráliáig követik őket, ahol felbérelnek néhány helybélit, hogy segítsenek nekik, de a nyomkeresőjük cserben hagyja őket, mikor megtudja, hogy Micket keresik. Ricóék foglyul ejtik Mick barátját, Waltert, aki ráveszi őket, hogy a nyomkövetőjükké tegyék. Walter hamis nyomra vezeti őket, Mick és társai pedig egyenként iktatja ki a gengsztereket.
Rico meggyújtja a száraz bozótost, hogy sarokba szorítsa Micket, de Mick túljár az eszén. A férfi ruhát cserél Ricóval, így véletlenül Ricót lövik meg. A lövöldözésben az utolsó gengszter is meghal, Susan és Mick pedig úgy döntenek, hogy maradnak még Ausztráliában.
A filmet gyengének ítélték a filmkritikusok. A Rotten Tomatoeson 9%-os minősítést ért el 33 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „A Krokodil Dundee 2. az elődje azonos poénját meséli el újra, és egyre csökkenő haszonnal a franchise élvezhetősége a mélybe süllyed.”[3] Desson Thomson a Washington Posttól azt írta: „Nem annyira követi, mint inkább vonszolja magát, mint egy aligátor a szárazföldön.”[3] Janet Maslin a New York Timestól azt írta: „Az előzőnek volt újdonsága, ami fenntartotta, és ezúttal az újdonság kezd elkopni, még akkor is, ha Hogan úr általában véve ellenállhatatlan marad.”[3] A Variety azt írta: „Túl lassú ahhoz, hogy kalandnak minősüljön, és túl kevés a nevetés ahhoz, hogy vígjáték legyen.”[3]
A MetaCritic 41 pontot adott a 100-ból 12 vélemény alapján.[4]
Bevétel adatai
A Box Office Mojo szerint a film 109 millió dolláros bevételt ért el, a költségvetésről nincs adat.[5]
.svg){kind=icon}
