Fiatalon szertornában, súlyemelésben és atlétikában vett részt, és csak 1929-ben kezdett birkózni, amikor már 21 éves volt, és az észt haditengerészetnél szolgált. Nehézsúlyban versenyzett. Első észt bajnoki érmét 1930-ban szerezte szabadfogásban, amikor harmadik helyezést ért el. 1931-ben nyerte első szabadfogású, 1932-ben pedig az első kötöttfogású bajnoki címét. Észtország a nagy gazdasági világválság miatt nem küldött olimpiai csapatot az 1932-es Los Angeles-i olimpiára, így az 1933-as kötöttfogású Európa-bajnokságon debütált Helsinkiben nemzetközi versenyen, ahol nehézsúlyban a negyedik lett.[3]
1933 és 1940 között börtönőrként dolgozott a tallinni központi börtönben. 1940-ben, amikor a Szovjetunió annektálta Észtországot, egy kotlaszi munkatáborba küldték az Arhangelszki területre. 1941-ben néhány társával sikerült megszöknie, de elfogták és halálra ítélték. Ezen csak azért változtattak, hogy a frontra küldjék a Karéliai földszorosra a finnek ellen. Dezertált a finn oldalra, Észak-Karéliában, ahol Heikki Savolainen, a finn hadsereg alezredese – korábbi szertornász – felismerte őt. Bebörtönözték, de visszatérhetett szülőföldjére, amely akkoriban német megszállás alatt állt. A szovjet hadsereg 1945-ös visszatérése után ismét letartóztatták és egy szibériai fogolytáborba került, ahonnan két év után szabadult, majd visszatért Észtországba, ahol nyugdíjba vonulásáig építőipari munkásként dolgozott. Az 1960-as évektől edzőként és játékvezetőként is dolgozhatott.[3]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Kristjan Palusalu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
