Krausz Mihály (magyarosítva Krasznai Mihály, külföldön Michael Krausz, Michael Krasznay-Krausz) (Pancsova, 1897. április 11. – Budapest, 1940. november 3.) zeneszerző. A két világháború közötti korszakban főként német nyelvterületen népszerű operett- és slágerszerző.
Élete
Zsidó családból származik. Édesapjának gramofonkészítő üzeme volt.
Krausz tizenhárom évesen kezdett komponálni. A ZeneakadémiánHerzfeld Viktor és Kodály Zoltán tanítványa volt. Komolyzeneszerzőként indult pályája. 1916-ban díjat nyert egy miséjével. Írt nonettet vonós- és fúvóshangszerekre.
1919. május 22-én a budapesti Operaházban volt a premierje egyetlen komoly műfajú színpadi művének, a Marikának. A magyaros stílust a verizmussal ötvöző mű hét előadást ért meg. Ez volt az egyetlen opera-ősbemutató a Tanácsköztársaság alatt.[1]
1923-tól kizárólag operett-, filmzene- és slágerszerzéssel foglalkozott. Előbb Bécsben, majd Berlinben élt. Zömmel német szövegre készült művei is ezekben a városokban kerültek először színpadra, olykor egy-egy évben több új darab is. Legnagyobb sikerét 1927-ben bemutatott Eine Frau von Format c. operettjével aratta. Az 1930-as években Budapesten is volt néhány premierje. A Bíró Lajos drámája nyomán készült Sárga liliom c. háromfelvonásos „magyar rapszódiáját”[2] a Fővárosi Operettszínház játszotta először 1934-ben, de ennek is elkészítette német verzióját (Die gelbe Lilie. Ungarische Rhapsodie).
