A kézdiszentléleki Kozma család leszármazottja. 1875. november 1-jén született Dálnokon Kozma Péter és András Julianna fiaként.[2] A csíksomlyói székely főgimnáziumban érettségizett, majd 1898-ban a magyaróvári gazdasági akadémián szerzett oklevelet. Közben a hallei és berlini egyetemeken is hallgatott előadásokat. 1898-tól Magyaróváron, majd Keszthelyen volt tanársegéd. 1903-ban, 28 évesen a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktorátust is szerzett. 1903-tól a budapesti Vetőmagvizsgáló Állomáson működött asszisztensként, 1911-től adjunktusként, majd 1918-tól haláláig volt vezetője a kutatóintézetnek.
Szakcikkei a Kísérletügyi Közlemények, a Köztelek, a Gazdasági Lapok, a Mezőgazdák oldalain jelentek meg.
Budapesten halt meg „hosszas szenvedés után” 48. évében, 1922. december 19-én. Felesége Fehér Mária volt.[2]
Munkássága
A gyomnövények és a szántóföldi élősködők ellen való védekezés állt kutatásának középpontjában, s a termés egyik kulcsa, a jó vetőmag. Az arankairtással és a gyommagvaknak a talajban való viselkedésével foglalkozott. Komoly és hosszas kísérletsorozatban vizsgálta 16 elterjedt gyomnövény viselkedését, de kutatásának megjelenését már nem érhette meg. Az intézet fontos feladata volt a hereféle magvaknak arankatartalomra való vizsgálata és az állami ólomzárolások teljesítése, mellyel igazolták a beküldött magok aranka- és egyéb kártevőtől való mentességét, s minőségét is. E szolgáltatás annyira népszerűvé vált, hogy alkalmazták az ólomzárolást később paprikára, gyógynövényekre, erdei famagvakra és a lucernára is. Az 1915-től bevezetett úgynevezett „piros bárcás”, engedményes ólomzárolás a takarmánytermesztés céljára még alkalmas minőséget jelentette. Tanfolyamokat, előadásokat tartottak, tájékoztató röplapokat, kiadványokat terjesztettek a gazdák körében a tudnivalókról. A világháború után a vetőmag minőségi javítása került előtérbe, ekkor vált világhírűvé a magyar lucernamag.
Mint nekrológjában írják: „Mintaképe volt a képzett, haladó gazdának. Rövid idővel halála előtt került sajtó alá nagyobb tudományos dolgozata, mely a Kísérletügyi Közlemények XXV. kötetében jelent meg, a gyommagvaknak a talajban való életviszonyaival foglalkozik és sok új, eredeti megállapításokkal egészíti ki erre a bonyolult kérdésre vonatkozó eddigi ismereteinket. Munkájának megjelenését már nem érhette meg”.
Munkái
Az aranka terjedési módja. Mezőgazdák, 1908
Az arankairtás sikertelenségének okairól. Köztelek, 1909
Védekezés az aranka ellen. Budapest, 1912. 41 lap
A beléndekmag nyugalmi időszakának megrövidítése. Kísérletügyi Közlemények, 1915. 43 oldal
Lentermelő gazdák figyelmébe. Köztelek, 1918. 1516. oldal
Termesszünk kerti veteménymagvakat. Köztelek, 1918. 1122. oldal
Kozma Dénes – Augustin Béla: A gyógynövénymagvak megítélése magvizsgálati módszerek alapján. Budapest, 1920. 11 lap.