1957-ben érettségizett, majd beiratkozott a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol 1963-ban szerzett orvosi diplomát. Diplomájának megszerzése után az egyetem Élettani Intézetében kapott tanársegédi állást munkatársi rangban. 1975-ben kapott adjunktusi, 1982-ben docensi kinevezést. majd 1988-ban vehette át egyetemi tanári kinevezését. 1991-ben megbízták az intézet (később Molekuláris Medicina Kutató Központ) igazgatói tisztének betöltésével, amelyet 2005-ig töltött be. Szintén 1991-ben választották meg az egyetem tudományos rektorhelyettesévé, amely tisztségét négy éven keresztül viselt. 2009-ben emeritálták. 1999 és 2002 között a Széchenyi professzori ösztöndíjas.
1979-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. A Debreceni Területi Bizottságnak, illetve az MTA Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottságnak lett tagja, utóbbinak később elnöke. 1998-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben rendes tagjává. 2000-ben az Országos Tudományos Kutatási Alap alelnöke lett. Később az MTA Doktori Tanács I. Bizottságába is bekerült. 1990 és 1998 között a Magyar Élettani Társaság alelnöke volt, majd 1998-ban a társaság elnökévé választották. Tisztségében többször megerősítették.
1974–1975-ben a Rochesteri Egyetemen kutatott ösztöndíjjal, valamint 1987–1988-ban a Marylandi Egyetem Biokémiai Intézete vendégprofesszora volt. A General Physiology and Biophysics és az Acta Physiologica Hungarica szerkesztőbizottságába is bekerült.
Munkássága
Kutatási területe a sejtekmembránfolyamatai, a jelátvitel elektrofiziológiai történéseinek elemzése, a harántcsíkolt és szívizomsejtek ingerülete, valamint összehúzódása fiziológiás és kóros körülmények között volt. Elsőként tárta fel az intakt izomrostok kalciumhomeosztázisának (azaz az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képességének) mennyiségi viszonyait, valamint a mioplazmatikus kalcium(Ca2+)-koncentrációjának kinetikáját.
Meghatározta többek között tenyésztett vázizomsejteken, majd később bőrsejteken a sejtközötti (intracelluláris) kötőhelyek sebességi állandóit és a kalciumpumpa sajátosságait, valamint növekedésének módosulását mutatták ki. A felszíni membrán feszültségérzékelői és a szarkoplazmatikus retikulum (SR, az izomsejtben található kötőanyag) kalciumcsatornái között létező visszacsatolási mechanizmusokat kimutató kísérleteket hajtott végre.
Családja
1970-ben nősült, felesége Zayzon Réka. Házasságukból két leánygyermekük született.