Kotál Henrik
Született	Kotál Henrik Jakab 1874. július 5. Budapest
Elhunyt	1955. szeptember 29. (81 évesen)[1] Szentgotthárd
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	építész
A Wikimédia Commons tartalmaz Kotál Henrik témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kotál Henrik (Budapest, 1874. július 5.^[2] – Szentgotthárd, 1955. szeptember 29.)^[3] magyar építész.

Kotál Jakab szabómester és Navratil Anna fiaként született. Budapesten tanult, majd Alpár Ignác műtermében folytatott gyakorlatokat. A feljegyzések szerint egyike volt a mester legkedvesebb tanítványainak.^[4]

1903 és 1905 között Hikisch Rezsővel társulva dolgozott, később önállósította magát.^[5] Országszerte számos középületet tervezett, sokat szecessziós stílusban.^[6]

Halálát szívizomelfajulás okozta 1955-ben, 81 éves korában.^[3]

Házastársa Fodor Anna (1875–1945)^[7] divatárusnő volt, Fischbein (Fodor) Dávid és Róth Ida lánya, akit 1899. szeptember 2-án Budapesten, a Terézvárosban vett feleségül.^[8]

• 1899: Bérház, Budapest, Klauzál utca 21. (Heidelberg Sándorral közösen)^[9]
• 1899/1890: Bérház, Budapest, Akácfa utca 24. (Heidelberg Sándorral közösen)^[10]
• 1905–1906: Színház és Filmszínház, Kiskunhalas (a Városháza kibővítésének egyik részeként épült)^[11]
• 1912: Magyar Királyi Katolikus Főgimnázium (ma: Eminescu Főgimnázium), Szatmárnémeti^[6]
• 1914: Kőbányai Sör-és Malátagyár üzemegysége, Szolnok, Magyar utca^[6]
• 1919–1920: Műhelytelep – Gyártelep, (ma: Dunakeszi Járműjavító Kft.), Dunakeszi^[12][13][13]
• 1910-es évek?: Wekerletelep „K” típusjelű házai, Budapest
• 1930-as évek?: Üzletépület az Esztergomi Fürdőszálló falához építve^[14]
• Takarékpénztár (Jászberényi Hitelintézet), Jászberény^[6]
• Takarékpénztár, Szolnok^[5]
• Szálloda, Kunhegyes^[6]
• Vigadó, Kunhegyes^[5]
• Új vágóhíd, Pozsony^[5]
• kastélyok vidéken^[5]
• bérházak Budapesten^[5]

Hikisch Rezsővel közösen építette át 1905–1906-ban a kiskunhalasi Városházát.^[15] 1905-ben újrafaragta a jászberényi Kálvária-szoborcsoportot.^[16]

• 1909: Tanítóképző Intézet, Sárospatak^[6]
• 1910: Kollégium, Székelyudvarhely^[17]
• 1910: Szent Imre Kollégium, Budapest^[18]
• 1912: Piarista kápolna, Budapest^[6]
• 1913: Erzsébet királyné budapesti emlékműve^[19]
• 1913: Pénzügyi Palota, Lőcse^[20]
• 1914: Városháza, Mezőtúr^[6]
• 1926: Gellért-hegyi magyar kálvária, Budapest^[21]
• 1938: az Esztergomi Fürdőszálló bővítése^[14]
• 1930-as évek?: Turistaszálló, Esztergom, Czuczor utca^[14]

Ismert egy 1918-as levele, amelyben a salgótarjáni katonasírokkal foglalkozik. Talán felmerülhetett a neve egy helyi hősi emlékmű kapcsán.^[22]

• 1911: Havas Sándor emléktáblája, Budapest, Szentendrei út 135-139. – az Aquincumi Múzeum régi főépületének falán, annak északi oszlopcsarnokában (a szobrot Tóth István készítette)^[23]
• 1929: Alpár Ignác síremléke, Budapest, Fiumei úti sírkert (a szobrot Telcs Ede készítette)^[24]
• 1930: Hősi emlékmű talapzata, Jászkisér (a szobrot Telcs Ede készítette)^[6][25][26]
• 1931: Alpár Ignác szobrának talapzata, Budapest, Vajdahunyad vára (a szobrot Telcs Ede készítette)^[24][27]
• 1934: Puttószobrok a Földhivatal Székházán, Székesfehérvár, Kégl György utca 1.^[28]

• Művészeti Lexikon 1. A-K, Budapest, 1935, 587. o. [1]