Kosztándi B. Katalin (Bálint Katalin; Kosztándi Jenőné) (Székelyvarság, 1935. január 2. – Kézdivásárhely, 2018. június )^[3] erdélyi magyar festőművész, grafikus.

1952-ben diplomázott a székelyudvarhelyi tanítóképző hallgatójaként, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként végezte el felsőfokú művészeti tanulmányait; mesterei Kádár Tibor és Mohi Sándor voltak. 1957-ben Kézdivásárhelyen telepedett le, ahol rajztanárként dolgozott. 1970-ben létrehozták a Nagy Mózes Elméleti Líceumban működő rajztagozatot.^[4]

Tájképei és kompozíciós művei akvarellek és szénrajzok. Alkotásainak visszatérő témáját szülőföldjének épített és természeti örökségei adták.

• Erdély Művészetéért Alapítvány, II. díj, Budapest (1991)
• Magyar Arany Érdemkereszt (2014)^[3]
• Háromszék Kultúrájáért életműdíj (2015)^[4]

• Artportal.hu Archiválva 2021. augusztus 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Artportal.hu Archiválva 2021. augusztus 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kieselbach.hu
• Krónika Online
• Barabás Miklós Céh

• Tochom I.: Az akvarell vonzásában (Új Élet, 1982/10)
• Kocsis C.: Emberközelben Kosztándi Jenőné (Székely Hírmondó, 2001. november 8.-14.)
• Kosztándi Katalin[szerk. Jánó Mihály], Műterem sorozat (Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2004)
• Vécsi Nagy Zoltán: Kosztándi Jenő - Kosztándi B. Katalin (Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2010)
• Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. Igazgató főszerkesztő: Stanik István. [Bukarest]-Nagyvárad, Romániai Magyar Demokrata Szövetség-Scripta Kiadó, [2000].
• Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? Szerkesztette: Simon Anita, Tál Mariann. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 1996-1997.
• Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8
• Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.