A Desulfovibrio vulgarisaminolevulinsavval és d3-metil-l-metioninnal többek közt a 2. és 7. szénatomon deuterált metilcsoportokat tartalmazó szirohidroklorint, koproporfirin III-at és protoporfirin IX-et állít elő. Ezek alapján hembioszintézise feltehetően az uroporfirinogén III C-2 és C-7 atomjainak metilációjával kezdődik, prekorrin-2-t alkotva, majd annak C- és D-gyűrűn lévő acetátcsoportjait dekarboxilezi 12,18-didekarboxiprekorrin-2-t adva, ezt acetát-eliminázzal koproporfirinogén III-má alakítja, ezt protoporfirinogén IX-cé, majd protoporfirin IX-cé oxidálja.[3] E folyamatban a prekorrin-2 C- és D-gyűrűin lévő acetátcsoport-dekarboxilációt az A- és B-gyűrűk acetátcsoportjainak eliminációja követi, létrehozva a koproporfirinogén III-at. A végtermék protoporfirin IX-et a D. vulgarisFe2+-vel kelatálja.[3] Bár a Bacillus licheniformisban is megjelenik a szirohidroklorin, esetében a koproporfirinogén III uroporfirinogén III-ból jön létre uroporfirinogén III-dekarboxilázzal, szemben a prekorrin-2-vel.[3]
A fotoszintetikus Chlorobium vibrioforme és Rhodobacter capsulatus protoporfirinogén-szintézise is anaerob, mely nem igényli az l-metioninból származó metilcsoportok tetrapirrolokba helyezését. Nem ismert, mikor váltotta fel e reakcióutat az egyenzimes folyamat.[3]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Coproporphyrinogen III című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.