Kondroitin-szulfát

Kémiai szerkezete:
Kondroitin-4-szulfát: R1 = H; R2 = SO3H; R3 = H
Kondroitin-6-szulfát: R1 = SO3H; R2, R3 = H

A kondroitin-szulfát egy élő szervezetekben is előforduló poliszacharid. A porcszövet fontos szerkezeti összetevője; a porcok mechanikus-elasztikus tulajdonságáért felelős, ezáltal biztosítva a fizikai terheléssel szembeni ellenállóképességet.[1] Általában fehérjékhez kapcsolódva, proteoglikánok részeként fordul elő a porcszövetben.

A kondroitin-szulfát egy szulfatált glükózaminoglikán, amelyben kétféle monoszacharid (N-acetilgalaktózamin és glükuronsav) váltakozva alkot hosszú láncot. Egy ilyen kondroitinlánc állhat akár száznál is több monomer egységből, melyek mindegyike szulfatálható különböző pozíciókban és mennyiségben.

Elterjedt összetevője a porcvédőként és porcerősítőként árult étrend-kiegészítő készítményeknek.

Gyógyászati felhasználása

A kondroitin-szulfátot étrend-kiegészítőkben használják alternatív gyógymódként az oszteoartritisz kezelésére. Európában és néhány Európán kívüli államban SYSADOA-ként[* 1] hagyták jóvá, és eképp is szabályozzák. Gyakran glükózaminnal együtt fordul elő az efféle készítményekben.[2]

Egy 2015-ös Cochrane[* 2] szakirodalmi áttekintés a kondroitinnal kapcsolatos klinikai vizsgálatokról azt állapította meg, hogy ezen vizsgálatok nagy része gyenge minőségű, de ennek ellenére volt némi bizonyíték a résztvevők fájdalomérzetének rövidtávú csökkenésére. Összegzésképpen elmondható a vizsgálatok alapján, hogy a kondroitin-szulfát fogyasztása nem javított az ízületek állapotán, és az érintett ízületek egészségének megőrzésében sem segített.[2]

A kondroitin-szulfát és a glükózamin használata nem javasolt a térd oszteoartritiszének kezelésére, mert a bizonyítékok azt mutatják, hogy nem segítenek a kóros állapoton.[3]

Mellékhatásai

Klinikai tanulmányok során nem figyeltek meg jelentős mellékhatást vagy túladagolásból származó problémát a kondroitin-szulfát alkalmazása során, ez pedig arra enged következtetni, hogy hosszútávú bevitele biztonságosan végezhető.[4]

2003-ban az EULAR[* 3] munkacsoportja a kondroitin-szulfát toxicitását egy 0–100-as skálán 6-ra értékelte.[5]

Fizikai és kémiai tulajdonságai

A kondroitin-szulfát láncai különböző hosszúságú, el nem ágazó poliszacharidok, melyeket az N-acetil-D-galaktózamin (GalNAc) és a D-glükuronsav (GlcA) egységei egyesével váltakozva építenek fel. Néhány GlcA-reziduum[* 4] L-iduronsavvá (IdoA) epimerizálódik[* 5]. Az így létrejövő diszacharidra hivatkoznak dermatán-szulfátként.

A kondroitin-szulfát-láncok bizonyos fehérjék szerin aminosavához kapcsolódnak azok hidroxilcsoportján keresztül. Az egyelőre nem ismert, hogy a fehérjék hogyan választódnak ki a glükózaminoglikánok csatlakozásához.

A glükózaminoglikán (GAG) láncainak csatlakozása négy monoszachariddal kezdődik, melyeknek sorrendje állandó: Xyl - Gal - Gal - GlcA. Mindegyik szacharidegységet egy specifikus enzim csatlakoztat, mely lehetővé teszi a GAG-szintézis többszintű irányítását. A xilóz fehérjékhez való csatlakoztatása az endoplazmatikus retikulumban kezdődik meg, míg a többi szacharidegység csatolására a Golgi-készülékben kerül sor.[6]

Előállítás

A legtöbb kondroitin-szulfátot házi sertés és szarvasmarha légcsövéből, orrából és füléből állítják elő, valamint tengeri állatok porcaiból is kivonható.

Megjegyzések

  1. ↑ SYSADOA: mozaikszó, mely az angol „symptomatic slow acting drugs for osteoarthitis” szavakból tevődik össze, aminek jelentése magyarul „lassan ható gyógyszerek oszteoartritisz tüneti kezelésére”
  2. ↑ Cochran: nemzetközi jótékonysági szervezet, amelynek célja az orvosi célú kutatásokhoz kapcsolódó publikációk elemzése, rendszerezése, kiértékelése, szemlézése
  3. ↑ EULAR: „European League Against Rheumatism”, vagyis magyarul „Európai Reumaellenes Liga”
  4. ↑ Reziduum: a fehérjéket és a polipeptideket felépítő, hidrolizált aminosavak
  5. ↑ Epimerizáció: epimerek egymásba alakulása

Hivatkozások

  1. ↑ (2009) „Effect of the counterion behavior on the frictional–compressive properties of chondroitin sulfate solutions”. Polymer 50 (7), 1805–1813. o. DOI:10.1016/j.polymer.2009.01.066. 
  2. ↑ a b (2015. január 28.) „Chondroitin for osteoarthritis.”. The Cochrane Database of Systematic Reviews 1, CD005614. o. DOI:10.1002/14651858.CD005614.pub2. PMID 25629804. PMC 4881293. 
  3. ↑ Five Things Physicians and Patients Should Question. Choosing Wisely: an initiative of the ABIM Foundation. American Academy of Orthopaedic Surgeons, 2013. február 1. [2015. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 19.)
  4. ↑ (2007) „Risk assessment for glucosamine and chondroitin sulfate”. Regulatory toxicology and pharmacology 47 (1), 78–83. o. DOI:10.1016/j.yrtph.2006.07.004. ISSN 0273-2300. 
  5. ↑ (2003) „an evidence based approach to the management of knee osteoarthritis: Report of a Task Force of the Standing Committee for International Clinical Studies Including Therapeutic Trials (ESCISIT)”. Ann Rheum Dis 62 (12), 1145–1155. o. DOI:10.1136/ard.2003.011742. PMID 14644851. PMC 1754382. 
  6. ↑ (2002) „Biosynthesis of chondroitin/dermatan sulfate”. IUBMB Life 54 (4), 177–86. o. DOI:10.1080/15216540214923. PMID 12512856. 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chondroitin sulfate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.