Középiskolai tanulmányait Baján és Szabadkán, majd a szegedi líceumban végezte. Ezt követően, 1846–1847-ben az apatini kincstári építészeti hivatalnál dolgozott mérnökgyakornokként. 1847-ben beiratkozott a Pesti Tudományegyetemre, de a szabadságharc idejére tanulmányait ideiglenesen megszakította. 1848 szeptemberétől közvitézként az 1. Pest megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljban harcolt, majd a fel-dunai hadtest 66. honvédzászlóaljában szolgált őrmesterként, 1849 januárjától hadnagyi rangban. 1849 februárjában részt vett a branyiszkói, kápolnai és verpeléti ütközetekben, áprilisban a hatvani és nagysallói csatákban. 1849 júniusában a Klapka György vezénylete alatt álló 99. honvédzászlóaljba helyezték át, augusztustól a komáromi vár védelmében vett részt mint a várőrség árkász főhadnagya.
A fegyverletételt követően folytatta tanulmányait a Pesti Tudományegyetemen, ahol 1850-ben szerezte meg mérnöki oklevelét. A háborús veszteségeket szenvedő Budai Csillagvizsgáló ösztöndíjával 1850-től 1852-ig a Pesti Tudományegyetemen Petzval Ottónál, Jedlik Ányosnál és Mayer Lambertnál, 1852–1854-ben pedig a Bécsi EgyetemenKarl Ludwig von Littrownál tanult természettudományokat, csillagászatot és matematikát. 1854-ben a Pest Városi Főreáliskola helyettes tanára lett, 1855-től 1871-ig pedig a mennyiségtan rendes tanáraként oktatott a tanintézetben. 1861-től ezzel párhuzamosan az egyetemi kezelés alatt álló Budai Csillagvizsgáló állandó megbízásából is végzett csillagászi munkát. Bölcsészdoktori oklevelét végül csak 1863-ban szerezte meg a Pesti Tudományegyetemen, ahol két évvel később, 1865-ben magántanári képesítést szerzett az asztrometria – korabeli kifejezéssel gömbi csillagászat – tárgyköréből. 1868–1869-ben tagja volt a reáliskolai, gimnáziumi és líceumi tanterveket összeállító tanügyi bizottságnak, 1872 után pedig az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságban is tevékenykedett. 1871-től haláláig az elemi mennyiségtan nyilvános rendes tanára volt a fővárosi egyetemen, 1871–1873-ban a Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézetben is oktatott. 1880–1883-ban a bölcsészettudományi kar dékáni tisztét töltötte be a Budapesti Tudományegyetemen, 1883-ban pedig a csillagászat nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki. Egyetemi oktatói működése mellett 1888-tól az I. Kerületi Állami Tanítóképző Intézet igazgatótanácsának tagja volt, 1886-tól 1895-ig pedig az országban zajló érettségi vizsgák miniszteri biztosaként is tevékenykedett.
Matematikusi munkássága alig terjedt túl középiskolai és egyetemi tanári tevékenységén, de elsősorban az algebra és a geometria foglalkoztatta.
A szabadságharc során lerombolt Gellért-hegyi Budai Csillagvizsgáló újjáépítésének harcos támogatója volt. Tudományos és ismeretterjesztő cikkei főként a Természettudományi Közlönyben és az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönyében jelentek meg. 1863 és 1891 között ő szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémiai Almanach csillagászati naptármellékletét.
