Az észak-albániai Shkodra városában született. Kora gyermekkorától szívesen rajzolt, 1871 és 1874 között készítette első akvarelljeit. Később megismerkedett a városban letelepedett olasz fotográfussal, Pietro Marubival(wd), aki a fiatal Idromenónak megtanította a fényképezés alapjait. A tehetséges tizennégy éves fiúnak Marubi felajánlotta, hogy anyagilag támogatja külföldi művészeti tanulmányait. Idromeno 1875-ben mecénása költségén Velencébe utazott, de a Szépművészeti Akadémián folyó szigorú, merev művészeti oktatás nem volt ínyére, így hat hónap elteltével félbeszakította tanulmányait. Hazautazás helyett azonban Velencében maradt, egy helyi festő mellé szegődött segédnek, majd Európában utazgatott.[1]
1878-as hazatérése után öt évvel, 1883-ban szülővárosában fényképészstúdiót nyitott Franciaországból importált Pathé(wd) kamerákkal.[2] Ugyanebben az évben festette meg első jelentős festményét, a nővérét ábrázoló portrét (Motra Tone, ’Nővérem, Tone’). Az ezt követő évtizedekben bár kenyérkeresetét a fényképezés biztosította, hírnevet festőművészként szerzett magának. A századfordulótól nemzetközi kiállításokon is megjelent műveivel, egyebek mellett Budapesten (1898), Rómában (1925, 1936), Bariban (1931) és New Yorkban (1939).[3] Témaválasztásában elsősorban a városi zsánerképek és a nevezetes – vagy kevésbé nevezetes – kortársakról festett portréképek domináltak, de több jelentősebb tájkép és vallási témájú pannó is fűződik a nevéhez.[4] Tanítványai közé tartozott Simon Rrota festő,[5] emellett segítette Ndoc Martini(wd) külföldi művészeti tanulmányait.[6]
Festőművészi és fotográfusi tevékenysége mellett számos shkodrai szobor és épület, köztük több belvárosi kereskedőház tervezése fűződik a nevéhez. Ugyancsak az ő keze munkáját dicséri a shkodrai római katolikus Szent István-székesegyház(wd) festett famennyezete.[7] 1912 augusztusában vetítőgépet vásárolt az ausztriai Josef Stauber cégétől, és Shkodra városában megnyitotta az első, 1914-ig működő albániai filmszínházat.[8]