Jaschik Álmos budapesti grafikai iskolájában kezdte művészeti tanulmányait 1946 és 1950 között. Jaschik iskolájának tanmenete, munkarendje szoros rokonságot mutatott a Bauhauséval. A század első felében működő szabadiskolák laza, olykor bohém művésznevelése helyett a megélhetést biztosító alkalmazott grafika szigorú és módszeres elsajátítása volt a cél.[1]
Munkásságában jelentős helyet foglal el a grafikusi, könyvillusztrátori tevékenység. Több évtizeden át könyvborító-tervezéssel és illusztrálással foglalkozott. Több könyvkiadó (Móra, a Zrínyi, a Műszaki Kiadó) nívódíjjal tüntette ki. Önálló rajzaiból (linómetszetek és tollrajzok) gyakran közölt tőle az Élet és Irodalom is.
Festményeinek természetábrázolására jellemző, hogy a természeti motívumokat legtöbbször az elemi geometria formáira redukálva ábrázolja. A környezet rejtett részjelenségeinek vizsgálata és szemléltetése közben az élő és élettelen világ formáinak, szerkezetének közös eredetét, hasonlóságát tárja fel. Műveinek jelentős gyűjteménye a szolnoki Damjanich János Múzeumban található.