Klatt Virgil (Temesvár, 1850. augusztus 30. – Pozsony, 1935. január 22.) bánsági sváb származású magyar matematikus, kísérleti fizikus, főreáliskolai tanár.
Élete
A bánságiTemesvárott született, két évvel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után. Alsóbb iskoláit is ott végezte, majd a felvidéki Pozsonyban, a katolikus főgimnáziumban érettségizett, majd a Bécsi Egyetem matematika-fizika szakán szerzett diplomát, 1871-ben. Tanári oklevelet csak 1878-ban kapott, de már elejétől fogva – csaknem öt évtizeden át – a pozsonyi főreáliskolán oktatta mindkét tantárgyát. A fizikaelőadó szertára mellé – mintegy a politechnikai oktatás egyik előfutáraként – kísérleti tanműhelyt is szervezett. Kutatásai során előbb a színképelemzéssel és a rezonanciával, majd a fotolumineszcencia jelenségével foglalkozott. (Ez bizonyos vegyületeknek az a tulajdonsága, hogy tartós fénykibocsátásra képesek.) Kimutatta, hogy az atomi szennyezéseknek fontos szerepük van a kristályok foszforeszcenciájában. Ezzel kapcsolatos tanulmányait 1889-től kezdve közölte.
Tanítványával, Lénárd Fülöppel, aki később a fotolumineszcencia világhírű fizikai Nobel-díjas tudósa lett, együtt végzett kutatásaikról számos közös tanulmányban számolt be. Például 1904-ben jelent meg közös tanulmányuk az alkáli földfémek foszforaival végzett kutatásaikról.
Az első világháború után megalakult Csehszlovákiában már se állást, se nyugdíjat nem kapott.[1] Megalázó nyomorban, Pozsonyban hunyt el, élete 85. évében.
Kétszer nősült, első házasságából két fia volt: Román pozsonyi német reálgimnáziumi tanár és Kornél a pozsonyi városi vízmű irodafőnöke.[2] Unokája Klatt Aurél zenetanár, cserkész volt.
Jegyzetek
- ↑ KFKI Tudósnaptár
- ↑ PMH 14/20, 6 (1935. január 24.)
Források
Irodalom
Kapcsolódó szócikkek