Szülei Kiss Károly és Szánthó Erzsébet voltak. 1940 és 1943[4] között az Árpád Gimnázium diákja volt. 1947-ben másfél, 1959-ben pedig három és fél év börtönre ítélték államellenes szervezkedés vádjával. 1951–1953 között a Népművészeti Intézet szerkesztője volt. 1952–1955 között a Szabad Ifjúság és a Népszava munkatársa volt. 1956–1957 között a Kábel- és Műanyaggyár üzemi lapszerkesztője volt, de elbocsátották. 1961–1963 között a Villért áruforgalmi, oktatási előadója volt. 1962–1964 között az egri Gárdonyi Géza Színház dramaturgja volt. 1963–1965 között, valamint 1973–1987 között a Magyar Nemzet munkatársa, majd főmunkatársa volt. 1964-től állástalan volt. 1969-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem szociológia szakán. 1969–1972 között a Postánál volt szociológus. 1987-ben nyugdíjba ment. 1987–1988 között a Budapest főszerkesztője volt. 1989–1992 között a Híd főszerkesztője volt.
1952-ben részt vett az Új termés antológiában, ahol Csoóri Sándorral, Eörsi Istvánnal együtt síkra szállt "a formalizmus sematizmusa" ellen. Műfordításai a kelet-európai népek folklórját dolgozzák fel; publicisztikájában a pusztuló történelmi, népművészeti emlékeink védelméért küzdött.
2014-ben Óbuda-Békásmegyer önkormányzata posztumusz „Pro Óbuda” díjban részesítette, amiért lokálpatriótaként „írásaival, előadásaival nagyban hozzájárult a városrész kétezer éves múltjának megőrzéséhez”.[5]
Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
Óbudai elismerések a kerület napján. obuda.hu. Budapest: Budapest, III. kerület, Óbuda-Békásmegyer hivatalos honlapja (2014. május 5.) (Hozzáférés: 2014. október 30.) arch
