Ez a szócikk az építész Kiss Istvánról szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss István (egyértelműsítő lap).

Kiss István
Született	1857. május 4. Körösladány
Elhunyt	1902. január 9. (44 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Kiss László (építész)
Foglalkozása	építész
Halál oka	veseelégtelenség
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kiss István (Körösladány, 1857. május 4. – Budapest, 1902. január 9.) magyar építész, műegyetemi magántanár.

Középiskolai tanulmányait a nagyváradi és budai főgimnáziumban és a budapesti IV. kerületi főreáliskolában, egyetemi éveit pedig mint ösztöndíjas és pályadíjjal kitüntetett hallgató 1875-től a királyi magyar József-műegyetemen végezte. 1878-ban Németországban, Franciaországban és Angliában tett tanulmányutazásokat és az építészi oklevelet (mely az első építészi oklevél volt hazánkban) 1880-ban nyerte el. Már műegyetemi évei alatt 1876-tól 1880-ig a budapesti IV. kerületi főreáliskolánál, 1880-tól 1882-ig pedig a királyi József-műegyetemen mint tanársegéd működött. 1882-től 1885-ig a vallás- és közoktatási minisztériumtól nyert ösztöndíjjal külföldön tartózkodott. Ez alatt növendéke volt a Theophil Hansen báró mesteriskolájának a bécsi császári és királyi képzőművészeti akadémián; továbbá másfél évig ugyancsak Bécsben Schmidt Frigyes bárónak (a híres dóm-építőnek) atelierjében volt alkalmazva a Stiftungshaus építésénél. Visszatérve külföldről a királyi József műegyetemen magántanári képesítést nyert és utána ezen minőségben ott működött. Az 1890-es években szinte kizárólag igazságügyi épületeket tervezett.

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület könyvkiadó vállalatának bizottsági tagja; a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszus szakosztályi titkára; a millennáris kiállítás történelmi főcsoportjának bizottsági tagja és az I. magyar országos technikus kongresszuson az országos törvényszéki műszaki tanács életbeléptetésére vonatkozó javaslat előadója volt. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet választmányának, egyleti tanácsának és könyvkiadó vállalata bizottságának tagja; a Magyar Iparművészeti Társulat és az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagja.

Több évig munkatársa volt az Építő-Ipar c. műszaki hetilapnak, a Közteleknek (építészeti rovatát vezette); terjedelmesebb munkálatai a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében és az Első Magyar Technikus Congressus irataiban.

1901 decemberében régi vesebaja kiújult és 1902. január 9-én életének 45. évében elhunyt.^[1] Két fiú maradt utána: Kiss László (1887–1925) építész és ifjabb Kiss István (1889–1960) gépészmérnök.^[2]

• A szent-margittai kő. Budapest. 1884.
• Északnyugati Európa építészete. Budapest. 1885.
• A ferde dongaboltozatok kőszerkezetei. Budapest. 1886. Hat tábla rajzzal. (Mind a három különnyomat a Magyar Mérnök- és Építészet-egylet Közlönyéből.)

• 1893–1897: László-ház, 1088 Budapest, József körút 2.^[1]
• 1894–1898: Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (ma: Semmelweis Egyetem I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika), 1088 Budapest, Baross u. 27.^[3][4]
• 1896 k.: Lakóház, Budapest, Váci u. 65.^[1]
• 1896 k.: Lakóház, Budapest, Veres Pálné u. 29.^[1]
• 1897: Gyermekmenhely (ma: Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnázium), Budapest, Vendel utca 3.^[5]
• 1898–1900: II. Számú Sebészeti Klinika (ma: Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika), 1082 Baross u. 23–26.^[6]
• 1898: Lakóház, 1082 Budapest, Üllői út 80.^[1]
• 1899–1900: Saját lakó és bérháza, 1093 Budapest, Lónyay u. 17.^[1]
• 1902: Lakóház, 1092 Budapest, Hőgyes Endre u. 7-9.^[1]
• 1903: Budai Irgalmasrendi Kórház, 1027 Budapest, Frankel Leó út 17-19. (Fligauf Károllyal közösen)^[7]

Egy ideig neki tulajdonították a Szent János Kórház (1125 Budapest, Diós árok 1–3.) építését is,^[8] de az újabb kutatások szerint ez Barcza Elek alkotása.^[9]

• 1885–1887: Veszprémi Megyeháza, 8200 Veszprém, Megyeház tér 1.^[1]
• 1896–1897: Kalocsai Törvényszék (ma: Kalocsai Járásbíróság), 6300 Kalocsa, Szent István utca 46-48.^[1][10]
• 1896–1897: Kalocsai Fegyház és Börtön, 6300 Kalocsa, Szent István király út 26.^[11]
• 1898–1902: Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet, 3525 Miskolc, Fazekas u. 4.
• 1899: Miskolci Igazságügyi palota (ma: Miskolci Járásbíróság, Miskolci Törvényszék), 3525 Miskolc, Dózsa György út 4. (egyes kutatások Jablonszky Ferencet valószínűsítik tervezőként)^[12]

Egyes források a ő nevéhez kötik a Komáromi Törvényszék (ma: Komáromi Járásbíróság, 2900 Komárom, Beöthy Zsolt u. 26.) terveit is,^[1] azonban részletesebb kutatások szerint az épület jóval Kiss István halála után, 1929–1930-ban épült fel Brüll Ignác tervei szerint.^[13]

• 1890–1893: Székelyföldi Iparmúzeum, Marosvásárhely, Strada Horea 24.^[14]
• 1893: Pénzügyi Palota, Nagybecskerek, Subotićeva 1.^[15]
• 1898: Törvényszék, Nagyvárad, Parcul Traian 10.^[16]
• 1898–1899: Törvényszék, Déva^[1][16]
• 1900–1902: Igazságügyi palota, Brassó, Bulevardul Eroilor 5.^[1][16]
• Törvényszék, Marosvásárhely^[1]
• Törvényszék, Lőcse^[1]
• Törvényszék, Nyitra^[1]
• Törvényszék, Besztercebánya

• 1896: Jézus Szíve templom, Ditró (ma: Ditrau), Románia (az épület végül Kladek István tervei szerint épült fel)^[17]
• 1902 k.: Igazságügyi Minisztérium, Budapest, Zoltán utca – Akadémia utca^[1]
• 1902 k.: Egyetemi Kísérleti Kór- és Gyógyszertani Intézetre, Budapest, Mária utca – Pál utca sarok^[1]

• 
  Budai Irgalmasrendi Kórház
• 
  Megyeháza, Veszprém
• 
  Gyermekmenhely, Budapest
• 
  Pénzügyi Palota, Nagybecskerek
• 
  Igazságügyi palota, Brassó
• 
  Kalocsai Fegyház és Börtön
• 
  I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
• 
  II. Számú Sebészeti Klinika

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Pápai Tamás László: Kiss István, az első műegyetemi építészmérnöki diploma tulajdonosa
• (szerk.) Fegyveresi Zsolt – Veress Emőd: Történelmi bírósági épületek Erdélyben

• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. ISBN 963-86222-4-5
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
• (szerk.) Dercsényi Balázs: Bírósági épületek Magyarországon, HG & Társa Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7592-16-4