Kis Jankó Bori (Gáspár Mártonné Molnár Borbála, Mezőkövesd, 1876. augusztus 27. – Mezőkövesd, 1954. július 14.) magyar, matyó hímzőasszony és mintaíró. A népművészet mestere (1953.) Nagyapja Nagy János szűcsmester, ragadványnevét – Kis Jankó – használta. A mezőkövesdi matyó hímzések előrajzolója és továbbfejlesztője. Ő alkotta meg a rózsák és virágok legtöbb variációját. Emlékére háromévente hímzőversenyt rendeznek, ahol átadják a Kisjankó Bori-díjat.
Életpályája
| Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
Kisjankó Bori hat gyermeknek adott életet. Az elsőszülött és a legkisebb gyermek elhunyt. Így négy fiúgyermeket nevelt fel. Kisjankó Bori néni családfáját kutatja a neves íróasszony unokája, Gáspár Gábor pécsi testnevelőtanár. Dédunokája, ifj. Gáspár Gábor szintén testnevelőtanár. Szándéka az édesapja kutatásaiból összegyűjtött anyagot és a hagyatékot élővé tenni, ezzel tisztelegve munkássága és a matyó hagyományok megőrzése előtt. Az eredeti rajzok, minták, hímzések, kompozíciók felhasználásával ruha-, illetve ajándéktárgyakból álló kollekciót hozott létre, aminek neve: "Kissing Roses-original matyó composition by Kisjankó Bori."[1][2][3]
A mezőkövesdi hímzést díszesebbé, színesebbé tette, valamint motívumokkal gazdagította. 1945 után egyik alapító tagja volt a mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezetnek. Több kiállításon is szerepelt kézimunkáival. 1955-ben Budapesten műveiből emlékkiállítást rendeztek.
Díjai, elismerései
| Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
Emlékezete
1963 óta lakóháza emlékmúzeum.[4] Ugyanebben az évben Népi Iparművészeti Tanács és a Borsod megyei Tanács VB. megalapította a Kis Jankó Bori emlékdíjat, melyet évente osztanak ki Magyarország legkiválóbb hímzőinek. Nevét a három évenként megrendezett Országos Kis Jankó Bori hímzőpályázat, valamint egy szobor[5] is őrzi.
Irodalom
- Dajaszászyné Dietz Vilma: Adatok a matyó íróasszonyok életéhez (Ethn. 1952.)
- Molnár László: Kis Jankó Bori, Mezőkövesd, 1962.
Jegyzetek
Források
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.