Réthey-Prikkel Lajos, aki munkatársa volt a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban, SZOLGÁLATBAN című emlékiratában így ír róla:
"... a halkszavú, csendes kolléga, a szonettek kiváló költője Kis Ferenc1, ... … vele haláláig igen jó baráti kapcsolatban voltam. A horthysta rendszer idején tanúsított baloldali magatartása alapján, az egykori nyomdászból 1945-után rendőrtisztté lett. Ezt a pályát azonban nem neki találták ki, mert humanista költői szellemisége nem illett az erőszakossá lett bolsevista rendőri apparátusba. Otthagyta hát a rendőrséget, és mint költő a könyvtár munkatársa lett. Az 1950 utáni években kerültünk ismételten szoros kapcsolatba. Akkor ő már nyugdíjas volt, és a XII. kerületben – a mi lakásunk közelében – a Hegyalja úton lakott. 1956. október 24-én felkeresett munkahelyemen és arra kért, hadd legyen ő ott a szobámban úgy, mintha ő is munkatársaim egyike lenne, de mert aktív cselekvő tevékenységre egészségi állapota miatt már nem alkalmas, de csendes tanúként hadd lehessen részese a történelmi jelentőségű változások eseményeinek. Később – halála után – a Farkasréten lévő központi teret nagyon megérdemelten róla nevezték el, de az 1989. évben – a rendszerváltás után – igazi valójának félreértéseként, avagy valódi személyiségének ismerete hiányában a róla elnevezett teret akkor a dilettáns illetékesek átkeresztelték Farkasréti térre. A számomra dedikált könyveit azonban én máig is megbecsüléssel őrzöm könyvtáramban."
