Kim Gjonghi

Kim Gjonghi
Idealizált festmény, mely Kim Ir Szent és családját ábrázolja. Az első sor jobb szélén Kim Gjonghi.
Idealizált festmény, mely Kim Ir Szent és családját ábrázolja. Az első sor jobb szélén Kim Gjonghi.

Született1946május 30. (78 éves)
Phenjan, Átmeneti Korea
PártKoreai Munkapárt

SzüleiKim Ir Szen, Kim Dzsongszuk
HázastársaCsang Szongthek (1972–2013)
GyermekeiCsang Gumszong (1977–2006)
Foglalkozás
  • politikus
  • katonatiszt
IskoláiKim Ir Szen Egyetem, Moszkvai Állami Egyetem
Vallásateizmus

DíjakKim Dzsongil-érdemrend (2012)

Kim Gjonghi (hangul: 김경희handzsa: 金敬姬, RR: Kim Kyong-hui?; Phenjan, 1946. május 30. –) észak-koreai politikus, Kim Dzsongil húga, Csang Szongthek özvegye.

Élete

Kim Gjonghi 1946. május 30-án született a mai Észak-Korea fővárosában, Phenjanban. Ifjúkorában a Kim Ir Szen Egyetem egyetem diákja volt, ahol közeli kapcsolatba került a néhai észak-koreai tábornokkal, Csang Szongthekkel. A viszonyt Gjonghi apja, Kim Ir Szen észak-koreai elnök ellenezte, a szerelmes párt eltiltotta egymástól. Hogy biztosan távol tartsa lánya udvarlóját, Csangot áthelyezte a Vonszani Gazdasági Egyetemre. Később azonban újra találkoztak egymással Moszkvában, ahol a Moszkvai Állami Egyetem hallgatói voltak 1968 és 1969 között.[1]

A pár 1972-ben, visszatérésük után nem sokkal hivatalosította kapcsolatát, házasságot kötött.[2] A frigyből egyetlen leánygyermek született, Csang Gumszong (1977–2006), aki Párizsban tanult cserediákként. Lányukat később visszarendelték hazájába, mikor megtudták, hogy szeretője lett odakint. A lány nem akart megválni párizsi kedvesétől ezért 2006 szeptemberében öngyilkosságot követett el.[3] (Ugyanakkor a hivatalos észak-koreai álláspont szerint drogtúladagolásban halt meg.)[1]

Férjét, Csang Szongthekket 2013. december 9-ig eltávolították minden addig betöltött hivatalából, majd ezt követően elhurcolták a Munkapárt kongresszusáról, és letartóztatták. Többek közt azzal vádolták, hogy elhajlott, a kapitalista életmód befolyása alá került, rossz gazdasági döntéseket hozott, elkótyavetyélte az ország értékeit, kenőpénzt fogadott el, szeretőket tartott, kábítószert fogyasztott, tovább ellenforradalmi csoportot vezetett. A hivatalos álláspont szerint a „hazaáruló” címmel bélyegzett Csang be is ismerte bűneit, halálra ítélték és 2013. december 12-én kivégezték.[4][5]

A kivégzett Csang több, külföldön dolgozó rokonát is hazarendelték, azonban özvegyét a kezdeti hírekkel ellentétben nem érintette, és nem is fogja érinteni férje kivégzése.[6] Az asszonyt december 15-én kinevezték Kim Gukthe, vezető észak-koreai politikus temetésének főszervezőjévé, miután az fél évszázados munka után szívbetegségben elhunyt 2013. december 13-án.[7]

Jegyzetek

  1. a b Helen-Louise Hunter, foreword by Stephen J. Solarz. Kim Il-song's North Korea. Westport, Connecticut, London: Praeger, 3-11, 31-33. o. (1999). ISBN 0-275-96296-2 
  2. 장성택(張成澤) (angol nyelven). Észak-koreai Információs Központ, Egyesítési Minisztérium, Koreai Köztársaság, 2007. augusztus 20. [2012. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
  3. I, Jongdzsong: 파리의 김정일 조카 장금송 비운의 러브스토리 (Pharii Kim Dzsongil csokha Csang Gumszong piuni robuszuthori; Kim Dzsongil párizsi unokahúgának szomorú lovestory-ja) (koreai nyelven). 중앙일보 (Csungang Ilbo, Központi Napilap), 2006. szeptember 18. [2007. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  4. Traitor Jang Song Thaek Executed (angol nyelven). Koreai Központi Hírügynökség, 2013. december 22. [2013. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 22.)
  5. North Korea Says Kim’s Uncle Executed (angol nyelven). The New York Times, 2013. december 22. (Hozzáférés: 2013. december 22.)
  6. North Korean leader's influential aunt remains in power after uncle Jang's execution (angol nyelven). Reuters, 2013. december 15. [2014. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
  7. North Korean execution 'will not alter trade goals' (angol nyelven). BBC, 2013. december 15. (Hozzáférés: 2013. december 15.)

Források

  • Csoma Mózes: Korea – Egy nemzet, két ország - a közös gyökerektől, Napvilág Kiadó, 2013.